HOB 2015

Részletek

Közzétéve: 2015. április 06. hétfő, 19:47

Figyelmesen követem a levelezőlistát. /Elte Lazarus/ Mikor látótávolságba került az idei HOB, akkor írta meg levelét szakosztálytársunk, Péter, és ezzel egy lavinát indított el. Szerintem akkor szembesültek a résztvevők, hogy tömegrajtos rendezés mellett döntött a gárda. Villámgyorsan két táborra szakadt a mezőny, ellenzők, és támogatók, és megindult a virtuális szekértáborharc. Itt kell megjegyeznem, nem a rendezők döntése volt, csupán egy szövetségi határozatot hajtottak végre. Az egyik tábor, - ha így kerül megrendezésre, nem indulok, míg a másik a puding próbája az evés, lássuk milyen lesz. Bevallom, én az másodikba tartozom, édesszájú vagyok, és szerintem ez is egy kaland, és a kalandot szeretem. Sajnáltam, hogy akik úgy döntöttek, hogy "csakazértisból" nem jöttek el, mert ha többen vagyunk az jobb nekünk.
Egy kis kitérő: minden kategóriában van egy- két "űrlény", akik mindig jól elverik a mezőnyt, Gyulai Zoli, aki 15 éves korában elkezdett futni, és azóta minden áldott nap fut legalább 10 kilit, meg van nyugdíjas erdész, akinek köszönnek a fák, de nekik szoktam mondani: én legalább olyan kellék vagyok, mint Ti, mert engem kell megvernetek.
Nos, nem ilyen mentalitással szoktam a kordonba, állni, mert míg nem szólal meg a duda, ugyanolyan esélyes vagyok, mint ők.
Visszatérve a HOB-ra két érzés viaskodott bennem. A terepválasztás az egyik. Mi lesz velem a hatalmas kunsági homokozóban, . A másik Paskuj Matyi és csapata, akik mindig garancia a színvonalra.
És az eredmény: Mátyás Ildi Bajnok, Kürti Pista pontszerző, és a többiek a tisztes helytállás, Kühn Edit 8, végigbicegve lábsérülése miatt, Németh Feri 12, Kóger Gyula 11. hely, Szabó Ákos 21 BR 15. Kóger Sára 21 BR 12. hely.
A verseny helyszín kiváló, a parkolás is flottul és szervezetten ment. Minden egy helyen, shop, grill house, csak a mézest hiányoltam. A tömegrajt 11.00-kor, kis füves réten a céltól vagy 50 méterre, és dudaszóra repülő rajttal lódult neki a mezőny a térképrajt irányába. Az én kategóriám 11.30-kor rajtolt el. Az első átmenet vagy 1.6 km nem szórta szét a mezőnyt. Volt utána pillangó, de itt is vonatoztunk, és nem volt útvonalválasztás. Már elegem lehetett, és gondoltam leszállok a szerelvényről, és a 9-es pontra más útvonalat választottam. Ugyan tudtam, hogy hosszabb, mint a többieké, de hátha hibáznak. Hát én hibáztam. Az élbolytól lemaradva a 2. vonalban futottam. Nem sikerült leráznom őket, sőt a végső kísérletem is megbukott. Ez pedig úgy történt, hogy logikus útvonal helyett, melyen a csoport haladt, balra húztam, és kerülve gyorsan próbáltam egy bucka mögötti pontot kikapnom. Előtte bevillant egy nagy kúp, leblokkoltam, mint a faltörő kos a fotocellás ajtó előtt. Mire helyre tettem magam, vagy 2 perc eltelt, és odalett a dicsőség. Így a 11. hely lett az enyém. Nagyon kifutottam magam. Itt a pályám!

Úgy jöttem a versenyre, hogy jól fogom érezni magam, hát a végén keserű lett a szám íze, de ezt csak magamnak köszönhetem.
Nemcsak a bosszúságom, hanem a bőrömre tapadt homokot is leraktam a mórahalmi termálban. Végül egy egész jó nap kerekedett belőle, hála a jó rendezésnek, a jó időnek és Mátyáséknak, akik újból megmutatták, hogyan kell ezt csinálni.

Kóger Gyula