Egyszer fent - egyszer lent

Részletek

Közzétéve: 2016. november 01. kedd, 07:00

És ez nem csak egy verseny, és nem csak egy OB, hanem egy utazás. Az utazásban három dolog fontos. Az elindulás, az ottlét, és a hazaérkezés. Hát legyen így sorba szedve:
Elindulás
Az előkészületek, mint szállás, és csapatok összeállítása nem volt zökkenőmentes, de hát mi legyen, ha nem ez. Igaz elég közel volt a 2 OB a Csákberényi és ez egymáshoz, de így is lelkesen jelentkeztek a PVM-es sporttársak a Buják határában Postás rendezésében a két csapatbajnokságra. Sőtér Janó térképe, illetve pályakitűzői munkája elé nagy várakozással tekintettem. A szállás körüli hajcihő és a vacsora választása nagy feladat elé állította a szervezőket, Sanyit és Editet, de birkóztak emberesen. Gyakran azt csodáltam a háttérből, hogy ha másként nem virtuálisan nem fenekelnek el bennünket. Én ezt kértem, és hogy mit kaptam azt elmondom.

Tisztelt Mindenki !
Én szeretnék a dobogóra állni, és vacsorát is szeretnék.
Ha lehet - narancsos gyömbéres gyümölcslevest diós kecskesajttal
- mangalicakarajt parko morzsában burgonyapürével, friss salátával.
- végére mákos lütyüt.
Remélem nem nagy kérés.

A levelező listán előző este felkerült, hogy a rendezők sajnálatára nem lehet a Selyemrétre kocsival bemenni a felázott talaj miatt, ezért áttették a Versenyközpontot egy távolabbi helyre, és ez megnövelte a rajt és a cél távolságokat, úgy 1500 m ?el.
Ennek tudatában vágott az útnak a 4 telekocsival a 17 fős csapat. A szokásos korán kelők elől, és a későn ébredők utolsónak. Elöl Pista Piroskája, hátul a szélvész ezüst nyíl, köztük a megfontoltak. A reggeli napsütésben, az autómban mindenki bóbiskolt, a gondolataim egy más versenyre tévedtek. Anno a Pollack kollégiumban szintvetélkedők egész során vettem részt. Mivel én Manchester United szurkoló voltam, "necseszdel united" lett a csapatunk neve. Hát ez jó lenne rám nézve, most is. Érkezés Bujákra 11 óra tájékán. A versenyközpont előtti erdei úton a parkolás nem is volt olyan veszélyes mint ahogy azt beharangozták csupán 800 m séta után elérkeztünk a helyszínre.

Ottlét 1. POCS

 A Versenyközpontban a lejelentkezés után a csapatok felvették egyenruhájukat, és az volt szemet gyönyörködtető, hogy a triók egyen szerelésben ókor még egyszerre lépve is ütemesen kiporoszkáltak a rajtba, ami egy jókora távolságra volt a versenyközponttól. De hát végül is ez egy teljesítménytúrával fűszerezett csapat OB, senki sem durcáskodott, elfogadtuk, és még részemről sajnáltam is a rendezőket.

Elképzeltek valamit, ami jó lesz és kiszolgálja a versenyzőket, élményeket remélve nekik, és erre belepiszkít az esőisten. Nem kis lelki erő kellet a döntéshez, hogy átrakják a parkolót. Későn indultunk, Pista duó és Én.

A pontokat Én osztottam el, és úgy gondolom jó volt a koncepció, csak hiba csúszott a kivitelezésben, de hisz tájfotó versenyen vagyunk, és ez bárkivel előfordulhat. Amit jó volt látni, hogy Kürti Pista és Én kiolvastunk, és már minden csapat, csak a harmadik emberünk nem. Olyan izgalom volt rajtuk, - mármint az ellenfeleinken - mintha tartottak volna tőlünk. Aztán Pista is kiolvasott és a 9. hely lett a miénk. Az eredményekről Bandi beszámolt. A szállás Hollókőn igaz két helyszínen, de közel egymáshoz. Autentikus Palóc ház, felújítva. Fél hét tájékán bevettük a Muskátlis éttermet, amit csak a mi kedvünkért nyitottak ki. Hogy ne lógjak ki a sorból én is mint a többiek palóc levest és sztrapacskát rendeltem, palacsintával és töménytelen szódavízzel. Igaz dobogóra sem álltam, így nem várhattam el a mákos-lütyüs menüt. ( amit persze pár napra rá az Újkígyósi csárdában arra jártamban bepótoltam) Megtérve a szállásra én már lelkiekben a másnapra hangoltam.

Ottlét 2. OCSB

Legbelül éreztük, hogy nem ezt érdemeltük, a Tájfutók szelleme megtréfált bennünket ezzel a 9. hellyel.

Láttam a Pistákon, hogy mintha éjjel oroszlán vért ittak volna. Nem szóltak, csak némán készülődtek. Az erdő barátságos és színes, ókor kettes zöld foltokkal, de többnyire futható. Jöttek a pontok, csak egy két bizonytalansággal fűszerezve, de az is 2-3 perc maximum. Kétszer találkoztam Fluck Pistával, akivel üdvözöltük egymást, és mindenki futott a dolgai után. Elmondom, hogy furcsa mód nem fáradtam el, pedig volt bennem lendület. Az eredmény ezüst a nyakakban, lemaradva az első helytől mindegy 30 másodperccel, igaz a harmadikat is ugyanennyivel előztük meg.

Most térképet nem csatolok,(Én igen a szerk.) mert a nagy kavarodásban lába kélt a PVM-es zacskóból. Bandi az eredményekről az előbbiekben beszámolt.

Hazaérkezés:

Az eredményhirdetés után elindultunk haza, közbeiktatva egy estebédet Kürti Pista Csibráki házánál. Volt itt minden vadas, őzpörkölt, palacsinta, szegény asszony mintha kisebb lakodalomra készült volna. Én ilyenkor sziesztázni szoktam, de hát még volt hátra 70 km. Nagyon jól éreztem magam. Klassz versenyélményeket kaptam, köszönhetően a lelkes rendezőknek. Az összegzéskor - kis idő elteltével azonban már letisztultan látom a dolgokat. Azt el kell mondanom, hogy a POCS pályái egyszerűek voltak. A pontelosztás nem volt egy kiemelkedően nehéz feladat. Az ok talán az, hogy ez a versenyforma évente csak egyszer van, ezt nemcsak a versenyzőknek, hanem a rendezőknek is tanulniuk kell. Az OCSB ennél rafináltabb, de azért az sem lett egy ötcsillagos megreccsentős, agyleszívós verseny.
Az utazás a legjobb, ami történhet velem. Nagyon gyakran érzem egy jól sikerült utazás után, hogy nincs nálam gazdagabb ember. De.....
Ui: Szeretem a gombócot, és szombat este kaptam belőle, de azóta sem tudom lenyelni. Ez a hely, a Meteor - nagyon sokáig a béke szigete volt. Valami elromlott. Ezt csak közösen, közös akarattal javíthatjuk ki, ... vagy nem.
Hát javítsuk ki.

Kóger Gyula leírta
Kühn Edit igazgatta

A képeket Máthé István készítette.