2015.10.17-18 Hamvaskő

Részletek

Közzétéve: 2016. március 06. vasárnap, 19:37

Normáltávú Országos Egyéni Bajnokság, és a Nyílt Országos Egyesületi Váltóbajnokság.

Már pénteken elindultunk, telekocsival. Velünk Zoli és Györgyi jött így négyen vágtunk a nagy kalandnak. Elsőnek foglaltuk el a Boróka panziót. Aztán érkeztek a többiek, Éviék, és Feriék is. Mivel szombaton az egyéni volt a nagyobb falat, így a fejekben már kimondatlanul befészkelte a gondolat, enni kéne egy jót, mert hát csak fénnyel nem élhet az ember fia és lánya. Igaz fény az nem igen volt, mert hát esett, de vigasztalanul. Maradt az ősi módszer, kinek mi, nekem marhapörkölt tócsnival, de nagy adag. A Szállásra visszatérve, a társalgóban, mint mindig megbeszéltük a szombati programot, ki milyen startidővel rendelkezik, és milyen kocsi beosztással ésszerű a rajtot megközelíteni. De azért a gondolataimba befészkelte magát egy-két mondat az értesítőből, mint ?a terep részlet gazdag suvadásokkal teli, főleg egyes zöld, és gallyazások előfordulnak?. És az eső szakadatlanul esik. Ezen gondolatokkal tértünk nyugovóra. Megvirradt, és még rázogatta az esőfelhő a lábait, de mintha nem oly meggyőződéssel- indulás. A parkolás egy erdei út mentén, a szerencsések úgy 800 m re a céltól, akik későn ébredtek, azoknak vagy 3- 4 km t is gyalogolhattak. Az erdő teljesen felázott, sáros és csúszós, de hát ez tájfutás, nem asszonytorna. Már a versenyközponthoz vezető ösvényen olyan sáros lettem, hogy pár perc alatt felvettem az ?üzemi kosz? szintet- irány a rajt. Ilyenkor jut eszembe, hogy egy normális tájfutó az...... nem normális.
A versenyről: Az eső elállt, de minden nedves és csúszik. De mit lehet tenni. Jól haladtam, úgy éreztem, nincs hiba, csak 1 - 1 perc, ami belefér, mert éreztem, hogy kihívásokkal teli a pálya. A célba érkeztem, és hibát jelzett a slefni, kihagytam a 7-es pontot. No, ezt elizgultad - mondtam magamban, és nagyon elszomorodtam, mert hát 5. idővel lehettem volna az élmezőnyben. Ám a technikával vitatkozni nem lehet, és nem is szabad. El kell fogadni. A pálya:

A csapat kissé megrogyva, de kedvet nem veszítve visszatért a szállásra, lemostuk magunkról a pilisi humuszt, és terveztünk egy párkányi kirándulást, egybekötve egy felvidéki igazi magyaros éterem meglátogatásával. Sztrapacska, amit itt enni kell, és igazuk lett. Nagy halom volt a tálon, nagy éhség a gyomorban, aztán... mint a jóllakott oroszlán, dőltem volna el a padon, de hát ilyet mégsem lehet. A szállásra visszatérve úgy tettem le a fejem a párnára, hogy abban a pillanatban mély álomba zuhantam. Reggelre kegyesebb arcát mutatta az október, egyszer-egyszer már láttuk is napot. Gyors készülődés és irány a Hoffmann kunyhó. A váltók összeállítását, már előző este leadtuk, így mi a következő sorrendben indultunk: Fluck Pista Én Szőke Zoli és Kürti Pista. Jó futás jó eredmény. A pálya:

Az eredmények:

Egyéni: Mátyás Ildi 2 Csillag Vera 3, Mezö Éva 6. és akik még nagyot futottak: Kürti P 11, Fluck Pista 9, Tóth Mariann 12, Szőke Zoli 15. a teljesség igénye nélkül.

Váltó: F 230 4. hely: Pista,Én, Zoli és Kürti Pista
N 120 5. hely: Vera, Ildi és Lovasi Kati
N 150 7. hely: Mariann, Éva, Ági

A két nap végén, fáradtan de mégis keserédes szájízzel, elindultunk hazafelé. Ez a szájíz elmúlt mire hazaértem, már csak a jó maradt bennem, nagy küzdés volt, azt bizton állíthatom.

Kóger Gyula