OCS, POCS, EV. 2018.Tázlár

Részletek

Közzétéve: 2018. október 28. vasárnap, 17:29

Három a magyar igazság

Ez így már nem lesz többet. Ilyen összeállításban.

1. fejezet: Országos Csapatbajnokság.

4 csapattal neveztünk, kettő szenior férfi, és kettő női. Szombat délelőtt érkeztünk a Tázlár melletti versenyközpontba, mintegy 3 km földút megtétele után. Parkolás, lakodalmas sátor kivetítővel, és barátságos árakkal vártak bennünket. A célhely mindhárom alkalommal ugyanaz, jól láthatóan. Akik kimaradtak a csapatból azok a nyílt kategóriákban vették fel a harcot az elemekkel. Az idő késő őszi, napsütéses, kiváló futóidő. Személyes élményeim az első napon: Középmezőnyben indultam, már a 7500-as térkép kellemes meglepetés volt, és ráadásnak a pontos ábrázolás. Ami ilyen terepeken probléma szokott lenni a kis erdőfoltok bozótfoltok ábrázolása, itt nagyszerűen sikerült. Segítette a tájékozódást, nem hátráltatta. A pálya jól átgondolt volt, és élmény volt rajta futni. Ami egy kis időveszteséget okozott, a kódok kétszeri ellenőrzése minden pontnál, már-már betegesen vigyázva, az előző versenyek szomorú tapasztalata alapján. Így kaptam 3 percet a győztestől. Magamtól ennyit vártam. A csapattársaim talán túlzott akarása hibához vezetett. Pistának beállt a lába, és a vége bicegés lett, míg Péter nagy lendülettel elhagyta az utolsó előtti pontot, tovább vitte a bizonyítási vágy. A többiek: Ildi, Vera, Ági 1. hely, Kürti Pista, Jenő, és Feri 2. hely, Györgyi, Mariann, Éva 5. hely. A verseny után kihajtottunk a kiskunsági nagy homokozóból, és felkerestük a szállásunkat, Kiskunmajsán. Családias apartmanok. Ha már elfáradtunk, valami energiát kell gyűjtenünk, kerestünk egy éttermet. De mintha mindenki erre a napra időzítette volna az étkezést, maradt tehát csak a Vasút étterem. Ami azt illeti, nem vágyom oda másodjára, de az energia akkuim feltöltődtek. Az este fénypontja pedig a nyertesek díjainak elfogyasztása, ami nem volt más, mint nem is egy, hanem két citromtorta. Erre már csak egy kis ágyas pálinka jöhet, és a párna.

Képek: Máté István 

2. fejezet: Pontbegyűjtő Csapat Bajnokság

Szintén 4 csapat nevezett a mai napra, csak egy kicsit más összeállításban. Az elfogyasztott reggeli után a már jól bejáratott célterületen leparkoltunk, és izgalommal készülődtem a pontbegyűjtőre. Mivel tavaly ebben az összeállításban bajnokok voltunk, figyelt ránk mindenki. Jól osztottunk, talán mindenki az erejéhez mérten vállalt, csak egy kis baki csúszott be, nem olvastuk össze még egyszer a pontokat. Egy kimaradt. Úgy láttam, mindannyian nagyon akartuk, és ez lehetett az oka. Hát ez nagyon rosszul esett, ám túl kell lépni a kudarcokon is, hisz másnap is felkel a nap, és nem is akármilyen. Az eredmények: a szokásos Ildi, Vera Ági 1. hely, míg Györgyi, Éva, Edit 6. hely. Az eredményhirdetés után meglátogattuk a kiskunmajsai termálfürdőt, nekem csak a "kisbűzöst"ami nagyon jót tett a megfáradt izmoknak. Az energia feltöltésére a Lópofa étterem mutatkozott a legalkalmasabbnak. A vacsora alatt elosztottuk a váltó futóit. Nehéz döntések után megszületett a végleges összeállítás. Mindezek után a szálláson elfogyasztottuk a nyertesek díjait, ami ezúttal csoki torta volt, és ahogy tegnap volt, jöhetett az ágyas pálinka, és a kispárna. Nehezen aludtam el, két nap, két eredménytelen nap, nem erre készültem.

3. fejezet Országos Váltó Bajnokság

Ami a váltónkat illati, kiegészültünk Nagy Gyurival, aki reggel érkezett a verseny színhelyére. Roppant jó ötletnek bizonyult, hogy a tömegrajtok fél órán belül megtörténtek. Az átfutó pont jól látható helyen, és az egész látványos és izgalmas volt. Először a lányokról, Vera, Ági és Ildi, mit is mondhatnék, megint első hely. Helyesnek bizonyult tehát az előző napi döntés. Ez a futam azonban nehezebb volt, mint az előző kettő, de Ildi nagy futása feltette a koronát a csapatra. A másik lánycsapat Györgyi, Edit Éva 4. helye is szívet melengető. Mi történt nálunk? Jenő 1. futó lőtávolon belül 3-nak hozta a váltót. Én egy jót futottam, behoztam az időhátrányt, és egyszerre érkeztünk a célba az ellenfelekkel, Gyuri is jót futott és Kürti Pistát harmadiknak indította útjára, pár perc hátránnyal. Sokat hozott az előttünk indulókon, de már nem tudott előzni, nagyon kifutotta magát, így tehát megtartottuk a 3. helyet. Hát ez egy nagy futás volt. Az eredményhirdetés után még felmásztam a célhoz legközelebbi homokhegyre, ahonnan beláttam az egész nyílt terepet, és láttam még a későn érkezőket, akik még érintették az utolsó pontokat. Láttam, hogy nem éppen nyertesek a genetikai lottón, de küzdött mindenki a tudásához, és alkatához képest. Nem az a fontos mit tudsz százon, vagy milyen kecsesen futsz, hanem a kitartás és a jó irány, hogy bármilyen lassan is, de kitartóan haladj előre. Mindent meg kell tenni a győzelemért a rajttól a célig, de a céltól a rajtig sem szabad restnek lenni.
Utóirat: Akiről még szólnék Ambrus Sanyi és fia, akik a verseny SI felelősei, és azt hiszem nélkülük nem lett volna a verseny ilyen szervezett. A térkép pontos és a pályák minden igényt kielégítettek. Ennek a terepnek volt valami diszkrét bája, ide máskor is jövök.

A végleges Szenior Egyesületi Bajnoki pontversenyben 130 ponttal a 6. helyezettek lettünk.

Végezetül köszönetet mondok minden csapattagomnak, azoknak, akik nyertek, a dobogósoknak, a pontszerzőknek, és azoknak is akik küzdöttek, de az akarat hibára késztette őket, és azoknak is akik nem kerültek a csapatba, és nyíltban öregbítették a PVM nevet.
Igazi csapatmunka volt.

Kóger Gyula