Főoldal

KOB és VOB Gém hegy Vértes 2018

Részletek

Közzétéve: 2018. július 03. kedd, 05:52

Hol a piros ? itt a piros - Bólya kereső

Az idei verseny szervezését, már januárban elkezdték a lelkes szervezők, / Edit és Sanyi / mint szállás- foglalás /Kun Pista Vendégház/, utazás és csapatok összeállítása. Ugyan kissé korainak tűnt, de az idő igazolta az előrelátást, mert időközben az Éjszakai OB leterhelte a PVM tagjait. Ám ennek is vége lett, nem is akárhogy, de ünnepelni nem volt idő, készülni kellett a nagy megmérettetésre.

Készültem, edzettem is rá. De hát az a fránya malomkő, csak az ne adta volna meg magát. Egy faoszlopon élte életét - nálunk a kertben - mint egy bárasztal, de aztán egyszer csak eldőlt. A verseny elött kettő nappal az újra beásott tartó oszlopra, csak fel kellett volna emelni /450 kg/. Megszerveztem családom tagjait, körbeálltuk négyen, hogy megemeljük, és feltegyük a helyére, de csak 20 cm-re sikerült, így visszatettük a földre. És ekkor történt, hogy valami reccsent úgy derék tájban. Egy férfi nem nyafog, meg hát a fájdalom a barátunk. Gondoltam akkor.

Végignézve a Meteoros nevezetteket öröm volt látni, hogy csapatunk létszámban kissé növekedett. Ime:

A sokak által szidott, vagy szeretett Lazarus karbantartás okán tetszhalottként létezett a virtuális térben, az információk gyéren találták meg az érdeklődőket. Ez a halotti csend valami vészjóslót vetített előre. Nem engedtem magam a hatása alá kerülni, töretlen optimizmussal és kissé fájó derékkel vetettük magunkat gépjárművekbe szombat hajnalán. És megindult a PVM Armada meghódítani a Gém hegyet.

A verseny kiváló helyszínválasztása , parkolás, sörsátor, a táj látványa nem vetítette előre azt ami várt ránk a rekettyésben.

Selejtező: Akik selejteztek, azok a rajtban, illetve rajt karanténban múlatták az indulásukig az időt, akik nem, azok vagy nyíltaztak, vagy szóval tartották egymást.

Én a mezőny második felében indultam. A rajt árnyas fák alatt, repülőrajt, felbőgtek a turbináim, és kiporoszkáltam a nyilt rétre, és már az egyes kis nehézséget okozott. Ha nem ugrik ki a gödörből valami ? üregi nyúl, vagy tájfutó, - nem fogom meg. No hát ez a trükk ? Jól eldugni a bóját? Indultam hát a kettesre. A 4. pontra egy durva bozótos állta utam. Hannibál mondta: Vagy találunk utat, vagy csinálunk egyet. Szerencsére találtam, nem kellett bozótot vágnom. Csak egy futam volt nálunk az F 60-ban, se A, se B, így egyedül a magam útját járva, kategória társaimmal nem találkozva, óvatos futással a 9. helyre futottam be. A 40 versenyzőből nem is volt olyan rossz teljesítmény.

A pálya:              

Döntő: Valami kifacsart ötlettől vezérelve rajt karanténban töltöttük azt a két órát, amit ránk szabott a sorsolás. Egy nem éppen forgalmas műút mentén elheverve, a vizes ballonok árnyékában vártuk a rajtolást. Egy budapesti étteremben láttam kiírva: nincs Wi-fi, beszélgessetek. Hát itt is ez volt a helyzet. Mindeközben olyannyira megéheztem, már azon törtem a fejem rendelek egy pizzát, de hát se Wifi, meg a telefon se volt nálam, így elnyomtam az éhséget. Ahogy lassan eljött az indulás ideje, olyannyira belém állt a fájdalom, hogy csak egy v S betű állapotában tudtam valami előrehaladó mozgást kipréselni magamból. Hát ez lesz a szégyen, utolsó hely, és még a malomkő sincs a helyén. Fogak összeszorítva, a gongra megindultam az egyes felé. Már az előfutamban sem tudtam rájönni milyen filozófia mentén helyesbítették a térképet, főleg a nyílt területek kis bozótfoltjait, az átjárókat, ligetes részeket, bele is tört a bicskám; egy 3 perces átmenet 8- ra sikerült. És egy olyan pontra, amit vagy két alkalommal fél méterre megközelítettem. Ebben a ligetes térben a sok-sok bozótfolt között számtalan tájfutó tanácstalanul futkározott fel s alá. Ezek után azért nem szegte kedvem, ha már fáj, fájjon igazán, végigmentem, még egy kisebb hibával, és a 15. hellyel. Nekem ez egy dobogóval ért fel. Egy virtuális érmet akasztottam a sajátnyakamba. De mi lesz másnap?

A pálya:

Eredmények:

F 50 B 15. Herendi Csaba

F 55 A 7 Sziebert Péter

F 55 B 2 Gajdos Gyuri

F 60 A 7 Kürti Pista 11. Németh Feri 14. Kóger Gyula

F 65 A 7 Tóth Jenö 16 Fluck Pista

N 21 B 7. Kóger Sára

N 50 A 4. Csillag Vera 11.Lovas Ági

N 55 A 1. Mátyás Ildi 5. Györgyi

N 60 A 11 Mező Éva

N 65 A 9. Kühn Edit

De addig is vacsora a Csákvári pizzériában, és a német svéd meccs a háttérben. Egy angol válogatott focista Lineker azt mondta: a foci egy olyan játék, ahol 22 ember kerget egy labdát másfél órán keresztül, és a végén mindig a németek nyernek. Most is ez volt a helyzet a svédek fociztak, a németek nyertek. Kun Pista fogadta a fáradt csapatot, és megszokott színvonalával hozta falusi báját. Ahogy a fejem dőlt a párnára az álom máris a hatalmába kerített. A tájfutók istene a Szent Dugóka rám mutatott a tömegben: Neked ezzel a malomkővel kell futnod, ez a büntetésed. Darabosan ébredtem.

A közös helységben szomorkásan kortyolgattam a kávémat, mikor Györgyi, a megváltóm mögém került, és kijelentette csodát tesz velem, és ezzel egy időben derékon ragadott és csavart egyet kettőt rajtam. Nem tudtam levegőt venni. Úgye jó ? -kérdezte, aztán újabb területeket talált magának, majd egy öleléssel végezte áldásos tevékenységét. A végén rám tapasztott fekete szalagokat, tiszta menő lettem tőle.

Ugyanaz a helyszín, az idő is kegyes, nagyon jó futóidő. Nálunk Jenő az első futó, és hozta amit tudott, büszkék vagyunk rá, 2. hely alig 2 percen belül. Én az egyesre 4 percet hibáztam, a semmi közepén rengeteg pont és mindegyik csábított. Ezután visszavettem 2 kattanást, nem hibáztam többet, így én is 2. helyen adtam át Pistának a stafétabotot. Végül magabiztosan hozta a váltót a 2. helyre. Így utólag bevallom, ez nekem nagyon nehéz volt, főleg a lefelé futás, fekete tapek a derekamon ide vagy oda. (Viszont annyira hozzám nőttek, hogy nehezen tudok megválni tőlük.) A PVM másik váltója, Feri, Gyuri, és Péter nagyot futva szintén a 2. helyen végeztek. Két dobogós fiú csapat! Szép munka volt. A HSE-t megint lenyomtuk.

A pálya:

Az eredményhirdetés után autóba pattantunk, és a nyári napsütésben az M6-s magányában -a többiek aludtak ? feltettem a kérdést magamnak, milyen is volt ez az OB. Jól szervezett, látványos, de voltak problémáim a térképpel, pályákkal, de azt hiszem legfőképpen magammal.

Ha rossz irányba futunk, nincs értelme fokozni az iramot.

Kóger Gyula