Kezdem a végén:
A minap az MTFSZ-ből Kiss Zoltán a titkár felhívott, hogy tervezem-e hogy részt veszek a hagyományos MTFSZ bálon. Azt feleltem nem terveztem. Ekkor Ő.. már pedig kellene hogy menjek. Nem tudtam mire véljem a kérdést és valami halványan derengeni kezdett. Junior koromban, mint utánpótlás válogatott sokat futottam, Kiss Zolival -Csontival. Nos vele elfutni nem volt egyszerű- ugyanis nagyon tudott futni, és közben viccet is mesélt. Vagy röhögsz vagy futsz, de a kettő nem nagyon ment egyszerre. Halvány emlékek tódultak a fejembe. Történt egy válogatott edzőtáborban a Mátrában, egy fárasztó nap után, gondoltuk nagy bulit csapunk, és mivel fiús tábor volt, egy jó kis Rolling Stones számra elkezdtünk rokizni, mi ketten. Hát ez a történet ugrott be, ? csak nem megint táncolni akar egyet a régi idők emlékére.. kérdeztem is tőle. Hát nem, felelte, csak egy díjat kellene átvenni. A ROB megkapta az Év versenye díjat.
Köztudott, hogy ezt nem osztogatják csak úgy, már jó pár éve nem is kapott ilyet senki. Egyébként Csonti a VB-k történetében a legjobb eredményt elérő versenyző a 9. helyével.
Most pár szó a kezdetekről:
Eldöntöttük, hogy megpályázzuk a 2021-es ROB-ot. Előkészültünk, megvolt a koncepció, Pécs belváros, és kertváros nevelési központ helyszínekkel. Elmentünk Püspök úrhoz, Polgármesterhez, beszereztük a támogató leveleket, és benyújtottuk a pályázatunkat.
Nem nyertünk, elvitte a Veszprém, Győrbe, 1 ? 2 pont híján. lettünk másodikak. És akkor magyarázkodtunk püspöknek polgármesternek és mindenki másnak, akik támogatásukkal mellénk álltak.
És egy év múlva megint eldöntöttük megpályázzuk a 2022-es ROB-ot. Előkészültünk, megvolt a terv Pécs belváros, és Tettye. Újból elmentünk a Püspökhöz, Polgármesterhez, beszereztük a támogató leveleket, és benyújtottuk a pályázatunkat.
Nem nyertünk. elvitte Esztergom, 1-2 pont híján lettünk 2-ak. És akkor magyarázkodtunk Püspöknek, Polgármesternek, és mindenki másnak akik támogatásukkal mellénk álltak.
Egy év múlva Sanyi és Edit eldöntötte, hogy megpályázzuk a 2023-as ROB-ot. Hát én nagyon nem támogattam, megint bemenjek a bozótosba egy két pofonért, ez nem kell nekem.
Hát ezek ketten csak nem hagyták magukat, főleg Edit, még az éjszaka közepén is suttogott a fülembe minden féléket, és hát beadtam a derekamat. Emlékszem így született meg Sára lányom is, és hát végül a ROB-is
És elnyertük a rendezés jogát. És akkor elmentünk Püspökhöz, Polgármesterhez, és akik mellettünk álltak támogatásukkal, és már nem magyarázkodtunk. Nos az első gondolatom az volt, hogy ezt jól megszívtuk. A második, hogy most feltehetjük magunkat a PVM-et az országos térképre.
Mindig is azt gondoltam, hogy Pécs egy fantasztikus helyszín, a Széchényi térrel, a Középkori Egyetemmel, múzeumokkal, Székesegyházzal, Tettyével, a romantikus kis udvarokkal, zeg zugos kis utcákkal.
Olyat kell alkotnunk, ami minőségi, látványos, és emlékezetes. Felgyűrtük az ingujjakat, és nekifogtunk. Ezek után szélesebben kezdtem el gondolkodni, mint PVM, így választottuk a Forrai testvéreket a térkép készítésre. Pályakitűzőnek, felkértem Pélley Dokát, Pavlovics Gábort, és Dénes Zolit. Vinczai Ferit a térkép nyomdai előkészítésére. Ellenőrző bírónak Kersity Andrist. és Gyenizse Balázst. A szakosztályon belül kijelöltem a reszortfelelősöket, jobb kéz Kühn Edit, Rajt ? Jánosi Zoltán, Nagy Miklós, Cél Pillmann Gábor, Video ? film Ambrus Andris, és a legfontosabb a titkár, Ambrus Sanyi. A titkár pozíció azért egy jó funkció, mert mindent a nyakába lehet akasztani, ami így is történt, és Sanyi rendben el is végezte. És nem utolsó sorban Fluck Pistát kapu felelősnek, mint a rendszer legfontosabb emberét.
Most, hogy már kiosztottam a feladatokat, nincs más dolgom, mint elnöknek lenni. Csak hátradőlök, és a dolgozzanak a felelősök.
Mint minden történetnek van eleje, közepe, és vége, vagyis előkészítés, maga az esemény, utómunkák.
Az eleje: Kühn Edit vagy egy évet szentelt az előmunkálatoknak, folyton a telefonon lógott, tárgyalt, egyezkedett, intézkedett, építette fel a rendszert, az arculatot. ennek….
Rajt: Jánosi Zoltán és Nagy Miklós
Cél: Pillmann Gábor
Felvezetés: Szieberth Péter
Nekem már csak egy két sponzort kellett begyűjtenem, és kerek lett a történet. Elkészült a Logo, elindult a honlap, és a térkép is kezdett formát kapni. A pályakitűzők elkezdtek dolgozni, valami jó hangulat vette körül a munkát. Jó volt látni a tenni vágyást, hogy a tekintetekben tűz lángolt. Készült az érem , a zászlók a reklám molinók, rendezői pólók megnyomva (köszönet Szieberth Petinek)
Sikerrel jártam, sikerült kivetítőt, és led falat szerezni. A látványt Andris jól megtervezte,személyében egy grafikust is találtunk. A tér mindkét nap igazi otthont adott az eseménynek. És valljuk be ez egy nagy ötlet volt, hogy mindkét nap a Nagy Lajos lett a Versenyközpont.
A felelősök munkájába nem szóltam bele. Csak volt egy két kitétel, melyek teljesítését elvártam. Úgymint. Kértem a selejtező pályakitűzőit Forrai testvéreket, ugyanis időközben Pélley Dorka kilépett – hogy változtassunk azon a gyakorlaton, hogy a selejtező egy gyengébb terepen legyen, mint talán egy szükséges rossz csak legyünk túl rajta. Legyen ez is egy kihívás, egy majdnem döntő, minden vonatkozásában. Így is lett. A selejtező célterületen a befutott versenyzők lehevertek a fűre, és meséltek, elemeztek, és a pályákról csak is jókat halottam. Már rájuk kellet szólni- menjetek kiolvasni. Időben felépült a rajt, a kiszalagozás, a karantén kiválóan működött, csak hát a WC helyzet kívánt egy nem szokványos megoldást. Ezért külön köszönet Kürti Pistának, Németh Ferinek, és Pillmann Gábornak, hogy a Király utcán végig a nem kevés turista tekintetétől övezve 2 alkalommal is áttolt egy molnár kocsin egy mobil WC-t, annak lötyögő tartalmával együtt. Fel is került a Facebookra.
A döntő kifejezetten látványos és a közvetítés profi. A kivetítőn folyamatosan lehetett követni az eseményeket. A befutó látványa, és az eredményhirdetés jó szervezettsége, a fúvós zenekar hangulatos játéka nagyot dobott a színvonalon.
A váltó még erre is rátett, nagyon odafigyelve, hiba nélkül lezajlott, pedig tudjuk, ebben a bonyolult gyors műfajban benne van az időzített bomba.
Köszönet szeretnék mondani, nem név szerint:
Ambrus Családnak,
Pillmann Családnak,
Jánosi Családnak,
Szieberth Családnak,
Fluck Családnak
Köszönet minden PVM sporttársnak, szülőnek, és akik valahogy hozzánk csapódtak.. Nélkületek nem jöhetett volna létre.
Egy két apró történet a végére:
Szokol Lajos – Szeged szakosztály vezetője.. Ők rendezik jövőre a ROB-ot.- Áll a téren és folyik a döntő. Tanácstalan. Megszólítottam:
– Valami baj van Lajos?
– Hát ezt hogy fogjuk így megrendezni utánatok, azt nem tudom. -mondta
Viniczai Feri…Vége a versenynek, már lassan elhagyták a versenyzők a versenyközpontot, csak már mi pakolunk. Odajött és csak annyi mondott:
Mester munka volt.
Less Áron, MTFSZ jóvoltából, önkéntes segítő, akinek külön köszönet:
Hát ez egy nagyon jó kis csapat, ezt nem gondoltam volna. Jó volt együtt dolgozni.
Nyögéri Lajos – alpolgármester: a díjátadó után:
Ilyet csináljatok minden évben, mert ez nagyszerű, és legközelebb én is indulok.
Vonyó Réka:
Nagyon jó volt Pécsinek lenni ezen a két napon.
Főbb számok, a teljesség igénye nélkül:
Ha számok nélkül kellene valamit mondanom: A közel null szaldós az egyik véglet, a maximális nyereség a másik véglet. Valahol a kettő között mondanám.
És végezetül: higgyétek el, ezután ha meglátnak benneteket PVM-es bozótban, feltűnik a szakosztály zászló egy réten, másként fognak rátok tekinteni. Nem mi változunk, Ők néznek már másként.
Legyetek büszkék magatokra.
Kóger Gyula