Éjszakai OB

Részletek

Közzétéve: 2018. máj. 07. hétfő, 09:08

HOB 2018 Velem

Részletek

Közzétéve: 2018. április 02. hétfő, 17:43

"A láb eszköze az élménynek"

Előre bocsájtom, a hosszú távú nem az én műfajom, de hát ilyen is van, és ezt kívánja meg a haza. Már előző nap elindultunk, családi kitérővel, és megszálltunk Bük egy csendes panziójában. Ígért a jós nagy esőt, és szelet, de a reggel napsütéssel érkezett, és befutott csapatunk is hiánytalanul.

101 PVM Pécsi Vörös Meteor SK (8) HUN

1 5051 N50A 32:00 Lovas Ágnes 222913
2 5060 N50A 68:00 Csillag Vera 45553
3 5560 N55A 114:00 Mátyás Ildikó 700001
4 6005 F60A 47:00 Németh Ferenc 972
5 6008 F60A 59:00 Kürti István 2082354
6 6010 F60A 67:00 Kóger Gyula 1396202
7 6515 F65A 90:00 Tóth Jenő 2062998
8 6554 N65A 79:00 Kühn Edit 1396204

Ahogy befordultunk a parkolóba, már morcosodtak a fellegek Írottkő felől.
11.00, null idő, és a király kategóriák a tömegrajt résztvevői a közeli rétről nekiiramodtak a fenyveseknek. A többi kategória egy másik helyszínről, rajtlista szerint indult az ismeretlennek. Azért a régi térképeket tanulmányozva felmerült bennem a kérdés, vajon a kissé durung terepen milyen pályákat kapunk. A bemelegítés megtörtént, a 67. percben indultam, de ekkor már rázogatta az esőfelhő a bundáját. Gong és irány az egyes. A kettesig minden sima, majd a hármas felé az erdő közepén egy ház, ami nincs a térképen. Tudtam hol vagyok, és mégis. A kisebb meglepetés után a házigazdához szóltam, aki egy kondérban kevergetett valamit: Mit főz mester ? - Birkát ? mondta, és én megadóan tovább poroszkáltam. Úgy hallom ez a térképen nem létező ház sokakat megzavart. Jöttek a pontok sorban, míg a nagy átmenetben utolértem Fifit /Honfi Gábort , aki 4 perccel indult előttem. Róla tudni kell, hogy fejben erős, stabilan és biztosan közlekedik az erdőben. A röpke pár másodpercben meg is állapodtunk, hogy nem kell a szürke állományt megerőltetni. A 12-es pontra én egy másik útvonalat választottam, már a "csakazértis" megfontolásból. Végül 1 perccel jobb volt az ő útvonalválasztása. Hát nekem ez a játék. A célban már folyt a dagonyázás a felázott réten. Az eredmény lehangoló, a 15. hely, és 18 perc a győztestől. Hiba nem sok volt, kis bizonytalanságok, a hátrány többi része fizikai, vagy 14 perc.
A Térkép:

Lépjünk tovább biztatom magam. A Meteor jobban teljesített, mint tavaly, gyűjtöttek a lányok 15 pontot a tavalyi 8-cal szemben. Csillag Vera első, Mátyás Ildi második, (fotók: Máté István) Lovas Ági ötödik, Kühn Edit ötödik. A fiuk: Tóth Jenő 7. Kürti Pista 8. Németh Feri 18. Az úton hazafelé az ömlő esőben megtett úton már beindult a Lazaruson a véleményözön, ugyanis a tömegrajtos kategóriák közül 6-ot töröltek, pont ellopás miatt. 3 pontot valakik eltávolítottak a helyéről mindenestül, steckestől, bójástól dobozostól. Hát ez, hogy lehet? - kérdem magamtól. Igaz, ha valaki alapos munkát akar végezni, még a szeget is kitépi a fából. Sajnálom a versenyzőket, akik készültek, eljöttek, futottak nem is keveset, és ilyen módon lett vége. Nekem a verseny vagy győzelem, vagy tanulok belőle. Az legyen mindenkinek, egy okulás, egy jó edzés. Sajnálom a rendezőket is, nincsenek irigylésre méltó helyzetben.
A fenti idézetet egy ultramaratonista hosszútávfutó lánytól hallottam Velemre menet, és igaz lett erre a versenyre is. Ez esetben azonban csak a láb lett eszköze az élménynek, fej nem nagyon kellett hozzá. Nekem a tájékozódási futásra a "fej és a láb eszköze az élménynek" szlogen az igaz. Legyen ez kritika a pályakitűzőnek. Összegezve azért jól éreztem magam, és hazafelé már a húsvéti locsolóvers járt e fejemben.

Szakosztályunk OB-on való szereplése

Részletek

Közzétéve: 2018. február 03. szombat, 15:47

Versenysport alapja, hogy szakosztályok, sportolók a Nemzeti Bajnokságokon mérettessék meg magukat.
Minden sportoló álma, hogy Magyar Bajnok majd talán onnan feljebb lépve kontinens, világ (olimpia) bajnokká váljon.

Elkészült egy adatbázis, melyben mindenki megnézheti egyesülete és saját szereplését.

http://tajfutas.szieberth.hu/ob

Szieberth Péter

Normáltávú OB és Egyesületi váltó OB. 2017

Részletek

Közzétéve: 2017. november 02. csütörtök, 19:42

Normáltávú OB és Egyesületi váltó OB. 2017.
avagy miért éppen mi ?

Készültem, és az ezt megelőző éjszakán vad gondolatok keringtek a fejemben. Az ember hát nem a legjobb futó, az biztos, akár rövidtávon, akár hosszú távú versenyben mérné össze erejét. Gepárd már rég befejezte volna a reggelijét, mire oda érek, a farkas pedig akár 80 kilométeren keresztül is üldözi az ételt, közben nem nézi a térképet, hol is van pohár. Aztán az ember repülni sem tud, ugyan az elmúlt pár száz évben mindenféléket alkotott, hogy ezt a közeget is meghódítsa. De hol vagyunk attól, mint a kis goda; eszeget egy kicsit, majd 1 nap alatt leteker 11000 km-t és nem kell neki 4 kilométer betonkifutó, és pár tonna kerozin sem. Az úszással sem állunk valami jól, mert hát mit gondol egy delfin, ha meglát minket, mint búvárt, esetlenül mozgunk a vízben, meg még buborékokat is eregetünk. Hát verejtékezve ébredtem. De hisz tájfutó vagyok, nem a gepárddal kell versenyeznem, az ellenfeleim sem tudnak repülni és remélem a homoktengerben úszni sem kell. De akkor is foglakoztat a kérdés miért éppen mi maradtunk fenn. Hát a válasz egyszerű, talán az eszünk miatt, és ez éltet. Ésszel inkább, s nem lábbal oldom meg a feladatomat. A cél: az első tízben lenni, és lehetőleg hibátlanul futni.

Elindult hát a PVM csapata az év utolsó bajnokságára Tázlártól délre elterülő homokdűnés területre, a kukoricahegyre. A karanténok sokaságában nehéz volt eligazodni, de szerencsére a hangos tájékoztatás világosan megmondta mikor hol kell tartózkodnom. De hogy mi késztette a rendezőket erre, nem tudom. El sem tudom képzelni, mit mondtam volna csapattársaimnak, erről a terepről befutva... talán az 54-es pontnál az ötödik homokbucka mögött a második tuja déli tövében a bója, vigyázz. Nem viccelek, mert ez komoly dolog, és a humorban nem ismerek tréfát (talán Karinty ?) ha ez kellett a rendezői lelkiismeret nyugalmának akkor legyen.

Nagyon későn indultam, 166. percben, már lassan bontották a rajtot. Repülőrajt és uccu neki. Éreztem, hogy az első pont ott van a semmiben, iránymenet és pontosan. Meglett, és jött a nagy átmenet, közel igyekeztem a piros vonalhoz, mert még rémlett valami régről, két pont közt a legrövidebb.. . Meglett a kettes is. Ráhangolódtam a 7500-as léptékre, jól olvasható domborzatra. Nem volt hiba, de éreztem, hogy a végére kiszippantotta a homok a tartalékaimat. A célkapu aztán meghozta a megnyugvást. Vége.

54 perc, nem tudtam mire elég, de azt éreztem nem lehet rossz. A táv utolsó harmadában 3 percet tudok a fáradtságra fogni. Így is lett, 4 percet kaptam a győztestől és lettem 10. Sűrű volt a mezőny. Jó ötlet volt, hogy a befutó mellett állították fel a büfésátrat, és így a roppant nagy adag és finom marhapörkölt fogyasztása közben néztem az elemekkel küzdő sporttársaimat.

Eredményeink:

N 50 Lovas Ági 2.

F 50 Szieberth Péter 3.

F 65 Tóth Jenő 3.

A Pécsiek eredményei: F 16 Szuromi Áron 3. F 18 Kovács Barnabás 3. F 20 Szuromi Mátyás 2.
F 21 E Baumholczer Máté 1. F 75 Varga Gyuri 1. N 18 Szuromi Hanga 2. N 20 Viniczai Csenge 1.
N 21 E Szuromi Luca 1. N 40 Bótor Barbara 2. N 45 Viniczainé Kovács Ildi 1.

A 16 fős PVM-es csapat megszállta a kiskunmajsai Campinghotel faházas egységét 1- től 8 -ig. Belakva a kissé fényét vesztett lakrészeket, megmártóztunk a majsai bűzösben. A termálvíz kihozta a fáradságot az izmokból. Farkaséhesen átsétáltunk a Lópofa étterembe, és ki-ki vérmérséklete szerint rendelt. Én ragadozó lévén rendeltem, de akik egész nap zellerszárat rágicsáltak, azok csak zöldeket ettek, és ez a futásukon is meglátszott. Sok van a zeller mágikus erejében, de lehet valami, amiről még nem tudok? Jóllakottan beájultam a 7- es faház ágyába, és a másnapi váltó körül járt az agyam.

Tömegrajttal indult Jenő és Feri, mivel ebben a kategóriában két váltóval voltunk jelen. Az átfutó ponton 3.-nak érkezett Feri nagyon jól teljesítve, és Jenő is megérkezett kisvártatva 10.nek. Elindulván, alig haladtak a lábaim a mély homokban és érezhetően csökkent az energiaszintem. Az egyesre egy kis hiba, de utána semmi, kerülgettem az előttem indulókat, végül 5.-nek sikerült a váltóbotot Pistának átadni.

A másik váltó Fluck Pista küzdésével jól teljesített. Náluk Gyuri futott, és nagyon közel adták át a váltást Péternek, csak pár perccel a mi váltónk után. És jött a nagy futás Péter, akit lehetett beelőzött és lettek 7.ek, mi a 11. helyen zártunk. Elfogytunk, azt hiszem ez nem volt a legsikeresebb versenyünk. A cél elég csendes volt, a hangszórókból nem jöttek a hírek, és az eredményközlés is értelmezhetetlen volt.

De azt láttam, hogy a célsátorban nagyot küzdenek a rendezők, köztük Ambrus Sanyi és fia, és az egész csapat. Mindenki érezte ezt, és nem volt elégedetlenség.

Eredményeink:

7. Németh Feri, Fluck Pista, Gajdos Gyuri, Szieberth Peti.
11. Tóth Jenő, Kóger Gyula, Kürti Pista, Herendi Csaba.
Női váltónk 11. Tóth Mariann, Mátyás Ildi, Lovas Ági.

A további Pécsi eredmények sem az elvártak, talán sok volt ez a két hétvége, 2 harmadik hely a PVSK futóinak.
Elindultunk hazafelé, magunk mögött hagytuk a kukorica hegyet. Én nem találkoztam vele, sem hegyet, sem kukoricát nem láttam, hacsaknem még a lábán. Illene valami jópofát, valami összegzést írnom, de most tényleg semmi nem jut eszembe, lehet, hogy ez még várat magára.
Ülepedjen.

Szigorúan szubjektív: Kóger Gyula