Ötödik felvonás

Részletek

Közzétéve: 2013. december 28. szombat, 06:44

A szállást végleg elhagyva, kialakultak a kisebb csapatok, akik viszonylag közel indultak egymáshoz. Becsekkoltunk a rajtidőnk szerinti felvonónál. De ez nem volt olyan egyszerű. A sor, mint a Kennedy reptéren kígyózott oda-vissza, vagy tízszer.

Már láttam lekésem a rajtomat, amikor észlelte egy rendező a rajtszámon lévő startidőmet, kiemelt a sorból, és előre vitt. Az alapvető probléma az volt, a beülős sílift csak 2 személyes volt, félúton átszállás egy 4 személyesbe, innen már nem volt probléma.  Kedves Olasz barátaim, csak számolni kell, a szűk keresztmetszet a mérvadó.

A célterület káprázatos síterep központja, de nem síelni jöttem, (meg hó sem volt) , szikrázó napsütés, meleg idő. Irány a rajt, nem sok szinttel, ős fenyvesek mellett.  Ez egy más jellegű terep nagyobb hegyoldalak, zergecseszte sziklamezők, amelyeket a térkép nem is jelölt. Egy-két szikla itt-ott, aztán kész.  Az előfutamon meghúzódott a lábam, a fájdalom még bennem volt, de ahogy a családom kung-fus tagjai szokták mondani  ?a fájdalom a barátunk? .  így- lassan és hiba nélkül -  mondtam magamnak, és így is lett. Nem volt hiba, csak lassan haladtam, de az elvárást magamhoz képest, - teljesítettem. M 55 B  41. helyezés. 

Hát hogy mit szól ehhez a szakosztályvezetés.. tette fel a kérdést Varga Gyuri kaján mosollyal. Hát azóta sem kaptam sem jót sem rosszat Lajtai Sanyitól.  Amint tehettem felültem a felvonóra, és irány a lenti parkoló, nem vártam meg a tömeget, pedig a vége volt a látványos. Így tettek a többiek, megvárták a menőket, és egyszerre próbált lejutni vagy 4000 ember. Volt is vagy 5 órás sorban állás.  Egy rendezőnek eszébe jutott lehetne egy gyalogos lehetőséget is felkínálni a megfáradt vándornak, és leböktek egy kis táblát - Cesana 7 km, - volt, aki elindult. Hát nem tudom mikor érhetett le. 

Az eredményhirdetés másnap Sestriere-ben  a versenyközpontban. Hogy hányan maradtak azt nem tudom, mi elindultunk haza. Az utazásban 3 dolog ami jó, az elindulás izgalma, az ottlét újdonsága, és a hazaérkezés. Most e három közül a harmadik az erősebb. Már nagyon vágytam az otthont.  A hazaúton volt időm végiggondolni az elmúlt 10 napot, és köszönetet mondani a kis lelkes csapatnak a Baranya-team-nek, hogy együtt lehettem velük.  Pista és Éva a biztos pont, nem csak valahol voltunk a tömegben,  egy konkrét helyen  zászlóval székekkel, mindig árnyékban, vagy napsütésben ahogy kellett, Bandi ,  a boss  a nyugodt erő ?nem baj ha késik tudjuk, hogy eljön .  Gyuri a finom vörösborával, és a mesélős régi történeteivel,  Erika a mindig mosolygó ?vidéki? lány akinek  mindig tele a hűtőtáskája, és a felét még haza is viszi.  

Edit a tanár néni aki tolmácsolt, és vezette a kis csapatot, ha tehette volna hoz egy 20 m-es kötelet, hogy arra fűzze fel a bennünket  a  nebulóit  ? és volt még két vendég játékos Kóger Sára és barátja, Ákos. Ők voltak a csapat provence-i  szemei. Míg mi küzdöttünk az elemekkel, ők járták a környéket, Provence-t. Kértem őket írjanak erről. Ígérték, így az 5. felvonás után a ráadás:  ?Provancei érzések? következik.

Kóger Gyula