És akkor eljött a szombat

Részletek

Közzétéve: 2014. november 10. hétfő, 06:39

És akkor eljött a szombat a napsütéssel, és a csapatbajnokság. Mintha ünnep lenne, az erdő felvette színes ruháját, meleg színeivel üzent nekünk, tájfutóknak. Üzentek a rendezők is, az előzetes pályaadatokkal, de nem ijedtünk meg. Talán mintha egy pici bizonytalanságot láttam volna Bandi arcán, de hát ezt rótta rá a sors. Vállalta, teljesítette. Ez az 5,3 km nem volt egy egyszerű dolog. Minden elismerésem, és nálam ez a nap teljesítménye. A lányok 2. helye, Éviék 5. helye, mi sem maradtunk pontok nélkül 4. hely és Bandiék 7 perccel maradtak le a pontszerző 6. helytől. Akkor haladjunk is sorjában. Rajtba menet ízelítőt kaptunk a terep szépségeiből, bemelegítő térkép állt rendelkezésre - már aki élt a lehetőséggel - a rendezők jóvoltából, csak idő lett volna rá, mert hát az előző két nap benne volt a lábakban. De egy kis bemelegítés után mentek azok maguktól. No, ilyet sem élek át oly sűrűn. A rajthely egy déli napos hegyoldal ? erre mondja a költő, hogy ?az Isten homloka ?? rálátni Miskolc városára. A terep változatos, minden volt, töbrös, tiszta erdővel, nyílt tisztások, jó sok szúrós bokorral, egyes, kettes zöld váltakozással, helyenként sárga tisztásfoltokkal, mint egy tál spenót tükörtojással. Talán egy hibám volt a 14. és 15. pontok között be kellet volna vállalnom az iránymenetet.

Még egyszer gratulálok a csapatnak.

Visszatértünk a szállásra, és kibővülve Ambrus családdal elköltöttük a vacsoránkat, és megérdemelten mintegy 4 óra beszélgetés után mindenki nyugovóra tért. Ezek a közös esti beszélgetések legalább olyan jók voltak, mint a verseny.

Kóger Gyula