Provance-i érzések

Részletek

Közzétéve: 2013. december 30. hétfő, 18:58

Fáradhatatlan utazásvágyamnak és néhol tényleg idegesítő erőszakos ragaszkodásomnak köszönhetően magamat és kedvesemet Ákost bekönyörögtem szüleimhez a naaagy versenyre, a 2013-as WMOC-ra melyet idén Olaszországban rendeztek meg.
Persze minket kivételesen nem a futás érdekelt hanem a filmekből híres provence-i táj, borok, sajtok, alma- és levendulaföldek. Így amíg a mélyen tisztelt sportember őseink futkorásztak valahol a gyilkos sziklákon Olaszországban mi beültünk az autóba és a precízen megtervezett útikönyvem minden állomását meglátogattuk. Kora reggeli kelés, könnyes búcsú anyukától apukától majd elő az útikönyvvel és uzsgyi. Az első napokban maradtunk a francia-olasz határhoz közeli csodás kis falvaknál aztán ahogy a napok teltek egyre beljebb és beljebb merészkedtünk, sőt még egy romantikus éjszakát is eltöltöttünk Provence régi fővárosában Aix-en-Provence-ban. Megjártuk Nyons-t a fekete olívaolaj fővárosát, bort vettünk - nem is rosszat - Bonnieux-ben (az ún. Coin Perdu borkülönlegességet a Good Year című filmből lestük el melyet a szerencsésebb Provence-ban járók meg is tudnak vásárolni egyébként potom összegekért), sétáltunk Moustier-Sainte-Marie sziklás meredek utcáin, ettünk lazacot salátával Aix-en-Provence-ban, felfedeztük Provence legszebb kisvárosát Lourmarin-t és úszkáltunk Európa Grand Canyonjának kristálytiszta vizében a Grand Canyon du Verdon-ban.
Mindenhol az autentikusat és a titkosat kerestük. A franciák tele vannak titkokkal és ha turistaként viselkedsz nem mutatják meg féltett kincseiket. Ezért beolvadtunk és 'Je voudrais un croissant s'il vous plait!'. Még levendula olajat is szereztünk egy kis út szélén áruló madame-tól - viszont nagy csalódásomra levendulaföldet nem láttunk egyet sem lévén augusztus, a levendulaszüret hónapja... pech.
Utazásunk koronájaként megpihentünk Aix-en-Provence-ban egy éjszakára. Ebéd a helyi kedvenc étteremben - a provanszál konyhától elgyengülök, és most már Ákos is - majd borozgatás egy kiskocsmában. Este pedig séta a belvárosban, vásárolgatás a kirakodó soron és ezüst ékszer ajándékként évfordulóra.
Már az utunkon hazafelé legendává vált Provence. El sem hittük, hogy ott voltunk mintha egy álom lett volna. Ezért örökké adósok maradunk szüleimnek, hogy potyautasként végigjárhattuk Provence-t.
Sok új első helyezettünk lett: 'a legjobb lazac amit valaha ettünk', 'a legomlósabb sajt amit valaha kóstoltunk', 'a legkellemesebb eltervezetlen tengerparti fürdésünk' és még sorolhatnám.. Mindenkinek ajánlom mint úti célt, nászutasoknak meg főleg.
Ismét győzött a fáradhatatlan utazásvágyam és ismét hasznomra vált a néhol idegesítő erőszakos ragaszkodásom :)

Kóger Sára