WMOC 2013 harmadik felvonás

Részletek

Közzétéve: 2013. december 23. hétfő, 19:03

 Eljött a nap amiért ide jöttem: - az erdei futam. Elképzeltem susogó fenyveseket, vidám napos tisztásokat,  mogorva magányos sziklákat, ruganyos fövenyeket, cuppogós mocsarakat.
Mit kapok belőle ?  Korán felkeltünk és a versenyközpontnak egy olimpiai bob pálya objektuma volt megjelölve célterületnek. Az oda vezető szerpentin kb 12 km-es szakasza közepén leterelték az autókat egy ipari terület parkolójába. Sehol egy tábla, egy szallagozás. Sejtettük, hogy ez annak a következménye, kósza esőfelhők köröztek a hegyek ormain. A versenyzők elindultak tovább az úton tovább felfelé, volt aki az erdőnek vette az irányt. Senki semmit nem tudott hiába kérdeztünk bárkit a  forgalom irányítók közül.- Ekkor megjelent 1 db busz, Fluck Pista szemfülessége miatt már elfoglalta a csapat busz hátsó részét. Biztos beigért a sofőrnek egy ingyen főtengelycserét? ezt tőle kérdezzétek.

Még vagy 15 percet mentünk felfelé, mikor megérkeztünk a verseny színhelyére, kis gyaloglás után. Nagy tisztás, egyik oldalt a hegy maga, a másik oldalán az olimpiai létesítmény , mintha Frank Gehry tervezte volna, én csak bádogviskónak neveztem.     
Ez kifejezi kicsi utálatomat, ugyanis már esőre fordult az idő, és  a szervezők elkerítették a létesítményt, ne hogy a nyitott de fedett részeit birtokba vehessük. No ez  nem szegte kedvünket, felhúztuk a kissátrat, és a nagy emberes esernyőt. A rajtba 2300 m és 240 szint, írta a bulletin.  Biztos elírás, gondoltuk, de nem. Így volt. Akkora hegy és olyan meredek mintha Cserkútról direktbe neki ugranánk a Zsongorkő sziklának. Nem baj legalább bemelegítünk. Hát ez is történt, meg más is. Az első harmadban bemelegedtek az izmok, a másodikban megkötöttek mint C24 alapozó beton, a harmadikban kis szint kapott az arcom, nem pirosat, nem is zöldet, rózsaszint. De végre itt a rajt.  A legjobb ami történt velem a rajtduda és a céldoboz között, megkaptam amire számítottam, szép fenyvest, jó pályát, élményt ami kárpótolt az eddigiekért. Egyedül senkit nem láttam a kategória társaim közül, 4 perc hibával teljesítettem a távot. Nagy élmény volt.    Még akkor is ha 14 percet mért a győztes rám.  Készültem a WMOC-ra. Tudtam, hogy az a mentalitás, hogy a   --győzelemért mindent megteszek a rajttól a célig, de a céltól a rajtig semmit --  nem működik.  Ennek fényében már nem olyan rózsás a kép, de holnap is lesz egy nap, innen szép nyerni.

Kóger Gyula

Fényképek: Fluck István

Folytatás: negyedik felvonás