2016 HOB (Bátaapáti)

Részletek

Közzétéve: 2016. március 31. csütörtök, 07:11

Föl és alá..

Voltak emlékeim a terepről. Markáns hegyek, jellegtelen oldalak, semmi csipke, semmi finomság. Viszonylag tiszta erdő. Általam igen tisztelt sporttársam a következőket írta:

"Amúgy egy durung terep, agyagos, esőt követően a dózerutak járhatatlanok, metsződések meredek homok falúak, csipkés részén tiszta bodza. Semmi objektum."

De ezen hogy lesz hosszú távú, ez a nagy kérdés. Két lehetőség mutatkozik a pályakitűző részére, vagy pontokat helyez el a jellegtelen oldalakban, vagy a Sziebert Peti féle ásós módszer, ha nincs gödör, akkor ás egyet..vagy többet.
Újítás a PVM-nél, hogy minden OB-nak van egy felelőse, vagy gondnoka, akár háziasszonya. Mező Éva személyében a jelenlegi.
A 12 fős névsort végignézve a bátraké legyen a szerencse. Mintha egy tubaversenyre neveztünk volna, és megérkeztünk klarinéttal, és fuvolával.
Már az is beszédes, hogy az előre megadott pályahosszak elmaradtak a várttól, már amennyiben a hosszú-távra gondolok. De hát a pálya kitűzője tudott már, amit később én is.
Amit hiányoltam, az a tömegrajt. Tudom, hogy ezért a mezőny felétől kövezés jár, de annak is volt egy diszkrét bája. Látni a sporttársaimat a tömegrajt pillanatában, és látni őket a pályán szenvedni. Maradt a sorsolás. 13. perc az én időm, korai indulás, de így a jó.

Elég furcsa az is, hogy repülőrajttal indították a mezőnyt, mintha nem lett volna elég idő a térkép nézegetésére, de hát ők így döntöttek. Megszólalt a duda felkaptam a térképemet, tájolómra néztem, hogy beforgassam É-nak a térképet, és mit látok a tájoló mutatója kettőt balra, majd kettőt jobbra fordult, és mozgott ide-oda. Hát végül is az atomtemető van alattam, mit is várhatok. Jobban megnézve a szelencét azt láttam, több nagy buborék űz velem tréfát. Próbáltam egyezségre jutni, mindenki végzi a dolgát, Ő mutatja az É-ot, én meg mindent megteszek annak érdekében, hogy a tervezett 70 percet teljesítsem. Irány az egyes, majd a kettes, viszonylagosan hiba nélkül. Eljött a 9-es pont. Az útról betájoltam és vagy 20 méter után megtorpantam. Amit tudtam: mögöttem erdő előttem meg a fene tudja mi. Volt ott minden lövészárok, vagy ezer éves avar kori temető, de nem jellegtelen oldal. Távolságmérés, jutott eszembe Torday Levente tanár úr intelme, és így is tettem. Meglett a pont. Már hallottam a zenét a hegyen túlról ez az ami megmentett. Még 2 pont és 72 perc, és 14. hely.

Elkeseredtem. Pedig én tudok klarinétozni.

A többiekről: Mátyás Ildi 3. és dobogós Gratulálok. Ha bedőltél volna a kanyarba, megvan a 2. hely.
Mező Évi 8. Mariann 15. Ági 19.
A fiuknál Szieberth Peti 4.- nagyot mentél Péter. Külön gratulálok. Nekem az a tapasztalatom, hogy 45 fölött az évek duplán számítanak. Suhancok között ez nagy eredmény.
Kürti Pista 10. Fluck Pista 15. Bandi 21. Csillag Vera N45: 7. Herendi Csabi, F45: 31.  Németh Feri F55: 23.
Úgy hallottam, voltak, akik 2 nappal a verseny után újból kimentek a terepre, és lefutották a pályájukat. Otthon újragondolva felfedezték, hogy az útvonalválasztásaikban bújt meg a kis ördög.
És ha húsvét, akkor mindent meg kell találni, nemcsak a hímes tojást.
A pályám:

Ui. Szegény ember vízzel főz. Az étel finom lett, jó volt fűszerezve. Dénes Zoli megtette, amit lehetett.
Nagy küzdelem volt. Gratulálok magunknak.

Szöveg: Kóger Gy., kép: Nagy B.