OÉB 2015. avagy "Mesél az erdő"
- Részletek
- Közzétéve: 2015. június 07. vasárnap, 20:46
2015.06.06. szombat
Délután 16:00 kor indultam el otthonról, és begyűjtöttem csapattársaimat, Ágit, Mariannt és Kürti Pistát, majd irány Héreg. Rekkenő meleg. A verseny előkészületeiből már lehetett következtetni, hogy egy jól megszervezett, bár kis létszámú versenyen veszünk részt. Minden, mint a mesében, füves tisztáson a parkoló, karnyújtásnyira a cél, rajt 110 m-re büfé, hangosítás és szpíker a helyzet magaslatán / a BEK döntőről sem feledkezett el /, projektoros eredményközlés, és előttünk magasodott a nagy sötét hegy, sziklás ormaival. Minden a helyén, azt sugallván, nem kevés munkát fektettek a rendezésbe. A gárda oszlopos tagjai az Ambrusok, akik a nehézségek ellenére megtartották a főpróbát, nevezetesen az online eredményközlést, a nappali OB előtt. Akik hallgatták- írták a Lev- listán- recsegett, de mégiscsak valami új, és előremutató. Családias hangulat, az a kevés versenyző mindenkit üdvözölt, és már kezdtem sajnálni azokat, akik távolmaradtak. De végül is az számít, aki jelen van.
21.30, O idő. A mi kis csapatunk minden tagja 20 percen belül indult. Lámpák élesítése, és az izgalom turbóra kapcsol. Mivel a rajt közelségéből adódóan már tudtuk a befutott versenyzők időeredményeit, volt valami fogódzó, milyen is lehet a terep.
23.06 Irány az egyes pont. Tulajdonképpen a 11. pontig nem volt nagy hibám, csak 3 perc kis mellémenések, és úgy éreztem, jól haladok. A 12. pont egy kúp mögötti kis völgy. Felkapacsoltam a fejlámpám rettenet üzemmódját, hogy a kúp körvonalát belőjem, mikor egy akkorát estem, mint még soha. Éreztem, nem tudok felkelni, a térdemet és a kezeimet nagyon beütöttem. Mire végre valaki odajött, már addig eljutottam, hogy fel tudtam állni. Már csak 2 pont, ezt be kell fejeznem, mondtam magamnak, és megvolt a 12. és a 13. is. Befutás és kis különbséggel 5. hely. Az eredmények: Ildi második, Pista negyedik, Mariann kilencedik, Ági tízedik. Pécsi sporttársaink a PVSK futói 4 bajnoki címet gyűjtöttek be, Varga Gyuri a POEÜ- ből is egyet. Az eredményhirdetés flottul és gyorsan lezajlott, és sokszor zúgott a "Hajrá PÉCS".
Begyötörtem magam a kocsiba a négy órás útra, és irány PÉCS. ( Otthon már az ájulás kerülgetett a fájdalomtól. Edit időben érkezett, hogy ápoljon. Már tétován készítettem a helyet a padon az előszobában, hogy ne essek nagyot, ha elájulok.) Az út alatt elkészítettem a leltárt. Kiemelkedően jó rendezés mindenféle sallang nélkül, színvonalasan, jó térképen. A pályák átgondoltak, jól méretezettek. Az jutott eszembe, hogy olyan meseszerű az egész, mint HOBO-nak a Mesél az erdő... című nótája, így újragondolva olvassátok:
Tegnap este látták Ágit és Mariskát
Hófehérke éppen a sápadt holddal sétált
Bement a bozótba a vasorrú bába
Elment az Észak, 74-es bánja
Mesél az erdő...
Nagymamához indul tájolóval Piroska
Olvasta a mesét, vágyik a tilosba
Mondja a rókának, milyen szép a farkad
A mezőny fejére varázsoljunk szarvat
Mesél az erdő...
Itt jön Kürti Pista, pörköltjét megette
55-ös szenior, nem megy egyetemre
Gyerek marad mindig, agya, mint a penge
Akárki meglássa, bajnok lesz belőle
Mesél az erdő......
Igyekszik, Ildikó átvág a tisztáson
Átugrik könnyedén egy alvó partizánon
Csalánmezőn szökell, le sem ér a lába
Furfangos Sándorunk a célsátorban várja
Mesél az erdő....
Gyula vitéz rohan, recsegnek az ágak
Táguló szemében ott szűköl az állat
Célba ért emberek kivetítőt látják
Kopognak a rögök, ők csak a Himnuszt hallják
Mesél az erdő ...
Kóger Gyula