Lipica élmények

Részletek

Közzétéve: 2015. március 11. szerda, 07:12

Megérkeztünk Szlovéniából, íme a friss élményeink. A Lipica open egy 5 napos nemzetközi tájfutóverseny, ahol a tájfutók krémje jelenik meg. Roppant technikás pályák, rengeteg és még annál is több szikla, szúrós bokrok és fenyőfák. Ahogy a szlovénok fogalmaztak: "alig futható terep". Hát köszönjük :) Nagyon meg kellett szenvedünk ezeken a pályákon, mivel ha éppen nem voltunk totálisan eltévedve, vagy nem törtük majdnem a bokánkat a sziklákon, akkor a rendkívül kellemes, orkán erejű bóra (szlovénül burja) száraz, hideg szél fújt szembe. Vagyis azt kell hogy mondjam, hogy egyetlen percet tudtam élvezni a terepen, amikor egy helyes is nyuszi ugrándozott el a köveken mellettem, de ez a másfél órából (igen, másfél óráig szerencsétlenkedtem a pályán) igen hamar eltelt. Aztán visszacseppentem a rideg valóságba. Többek között ezen okok miatt nem kevés csunyaszó elhagyta ajkamat futás közben és még utána is.

Rengeteget bolyongtunk, sokszor nem is tudtuk hol vagyunk, de nem adtuk föl és végigcsináltuk a pályákat - amit viszont sok versenytársunk nem mondhat el magáról, ugyanis elég sokan hibáztak, feladták, végleg eltévedtek vagy rossz pontot fogtak meg. A két pálya (mivel mi az öt napból két napot nyomtunk végig) pedig nem csak nehéz volt de veszélyes is, egy magyar kislány, Pataki Réka Dalida például könyökét törte a sziklákon (az egyike voltam aki rátalált, nagyon bátran kitartott amíg jött a segítség). Tehát kemény volt a harc, nem is tűntünk odaillőknek. Ákos a macinacijával meg a fertelmes lapos talpú utcai cipőjével, én meg az 1500 forintos felsőmmel és fancsali ábrázatommal erősen kilógtunk a sorból, ugyanis velünk ellentétben mindenki vérprofi felszerelésben, szálkás hosszú lábakkal (!!!) és mindenféle kütyümütyüvel ami segít a tájékozódásban.

Szóval, amire biztosan mindenki kíváncsi, hogy hol végeztünk a mezőnyben. Én W21B kategóriában, Ákos M21B kategóriában indult, és a két nap teljesítményét összesítve hirdettek eredményt. Én 12-ik lettem a 31-ból, Ákos pedig 31-ik lett az 56 versenyző közül. Vagyis kezdők létére középmezőnyben végeztünk, ami azért is meglepő, mert belülről nagyon de nagyon nem éreztük jónak az eredményünket. Bitang nehéz pálya volt ez előző versenyekhez képest ez a Lipica open fényévekkel nehezebb volt.

Tehát vegyes érzelmekkel zárunk, el vagyunk készülve, vért izzadtunk. Ja azt már el sem mesélem, hogy édesapám és édesanyám, a 60 év felettiek mennyivel jobbat futottak nálunk (Kóger Gyula M60-ban 7-ik, Kühn Edit W60-ban szintén 7-ik lett), ráadásul édesapám meg az én pályám ugyanaz volt a két nap alatt, ami tovább ront a helyzetemen. Roppant kínos amikor egy kétszer olyan idős ember nemhogy lefut, de kétszer jobb időt fut. Na majd 40 év múlva...

Tehát a szlovéniai versenyt mindenkinek ajánlom, nem nem azért mert kellemes lesz, vagy jó élmény, hanem mert kemény, sírógörcsök jönnek az emberre, utálni fogja a tájfutást, aztán hazafele menet úgy érzi bölcsebb lett.

Kóger Sára