Versenyeink

meteorgombkicsi2

 

mecsek open

1

Bejelentkezés

"Testvéreink"

MTFSZ emblema    poeu logo    pvsk logo   logoidezojellel2

 

4 az 1 -ben, avagy 4 OB egy helyütt

Mint egy jó kávé olyan volt nekem ez a négy OB.


ob kave

 

 

De kezdem az elsővel, az éjszakaival. Ez valami más lesz, lehetett sejteni. A helyszín sugallt valami embereset, "itt küzdeni kell" érzést. Az idő is rátett, fohászokat hallottam mindenütt: "Csak ne essen" Hát nem esett csak fújt, de azt nagyon. Recsegés és süvöltés mindenütt. Van az éjszakaiban valami megfoghatatlan érzés, nyugalom vesz körül, és megszűnik a kinti vad világ, csak csend és békesség mindenütt,.... meg sok lámpás ember. Ha ezt egy "normi" elolvassa, pszichiátriai esetként bevitet az biztos. Ne mutassátok meg nekik. Minden jó volt, terep, igazi bükki, minden egy helyen, flott bonyolítás, jó volt a kocsma is. Még akkor is, ha a vihar megpróbálta kiűzni a versenyközpontból a rendezőket, még az sem volt baj, hogy áram híján nem volt felfújt célkapu. A pálya átgondolt és útvonal választásban remekelt.

 

 

 Hogy és mit tettem, azt nézzétek, nem vagyok rá büszke,

rejtek

Kisebb hibák után eljutottam a 7.pontig, ahol megfontoltan úgy terveztem délről kerülök. Végig követtem az utat, amikor egy markáns út jött be nekem balról, ami teljesen elbizonytalanított. A rendezők az értesítőben felhívták a figyelmet, hogy erdőművelés miatt lehetnek bejelöletlen kihordó utak. Hát minden a fejemben volt ott és akkor, de ez nem. Teljes bizonytalanság, és vissza.. . Mire helyre tettem magam az vagy 25 percbe tellett. Hát ilyenkor mi szokott lenni?? Amit elvesztettem, behozom. És akkor mi szokott lenni? ... Tudjátok. Közel 2 óra az erdőben, de élveztem minden percét, Jókat káromkodtam, mikor négykézláb másztam fel a meredélyen mintha a törzsfejlődésünk kezdeti szakaszában lennék, amikor még nem emelkedtünk 2 lábra. Feltettem a nagy kérdést:
Kell ez neked?? Hát kell. Amit én elszúrtam, a sporttársaim, helyrehozták. Évi 2. Ildi 3. Pista, Ági és Mariann is a 10-ben,. Büszke vagyok csapattársaimra.. mindenkire, aki elindult......... meg egy kicsit magamra is.

Kóger Gyula