Állandó versenyeink

meteorgombkicsi2

 

kerteszgombkicsi2

 

1

Bejelentkezés

"Testvéreink"

MTFSZ emblema    poeu logo    pvsk logo   logoidezojellel2

 

Három királyság

Hosszútávú Egyéni Bajnokság, és Pontbegyűjtő Csapat OB. 2021.10.9-10.



Az öt bajnokság közül, a Normáltávú - most Hossztávúra változtatott - egyéni bajnokság a király futam, a bajnokságok sorában. A terep kivételes, nem mondhatnám, hogy leversenyzett terep, 2009-ben volt itt utoljára tájfutó rendezvény. Így is készültem. Már a nyár folyamán lefoglaltam a szállást, a terep szélén, a rengeteg közepén távol a világ zajától, a Szelcepusztai turistaházban. Még térerő sem volt.

A Meteor 18 fővel nevezett, köztük fiatalok, és szeniorok egyaránt. Király futam, király terepen, és király időben. Ezen a hétvégén tenyerén hordozta a Teremtő a Tájfutókat, míg az egész ország területén esett az eső, Szögliget környezetében hamisítatlan késő őszi napsütésben versenyezhettünk. Úgy döntöttünk, már pénteken elindulunk. Döntésünkben nagy szerepe volt a kiírásban szereplő, Versenyközpont - Rajt távolság 4.1 km, mely sokakat fanyalgásra késztetett. Emlékeimben ez nem számított az Őskorban kivételesnek. De hát a kényelmesség átír bizonyos sztereotipiákat. Megérkeztünk a szállásra, fiatalok és szeniorok, elosztottuk a szobákat, és birtokba vettük a közösségi teret. Beszélgetés és társasjátékozás, és persze egy kis térkép tanulmányozás a másnapi megmérettetésre. Kora este mindenkit elnyomott az álom. Reggel kinéztem a turistáz előtti tisztásra, és dám szarvasok csapata tekintett rám flegmán , kicsit még bőgtek a bikák, majd elsétáltak. Az egyikük fehér, albínó volt,mely Kürti Pista szerint 100 ból 1 ilyen. Ez jel,gondoltam, és lelkesülten pattantunk autóba, a Szögliget Versenyközpont uticél felé.

Nagyon kellemes hely volt, a hangulatos Szalamandra-ház. Szép gondozott gyep vette körül, csak sajnos az idő pusztította palánk-várba nem lehetett bemenni.
Késői rajtidőm okán, lassan kisétáltam a rajtba, de nem is tűnt olyan soknak a közel 4,5 km és majdnem 200 szint, mert a látvány kárpótolt. Bemelegítettem, és jött a rutin. 3-ra beállni, 2 -re pótszimbol, törlés,1-re még egy kicsit felsétálni a térkép mellé, és rajt.
Nekem ez az a pillanat, amikor felveszem a térképet, és először megpillantom ezt a színes papírt, rajta a pálya vonalát, megkeresve rajta a háromszöget, ami nem kis feladat, nos ez az a pillanat, ami a verseny katartikus élménye. Így is történt. Meglett a háromszög, és az 1-es, ami közel 120 m, ez nem lehet probléma. Szikla lába.. de melyiké, mert volt belőlük jó pár. Talán ott álltam a tetején, de nem láttam semmit, no akkor talán feljebb. Mentem is vagy 100 métert,majd vissza, mert hát az első gondolat az igazi.. megint ott álltam a már előbbi kövön. Ez kifogott rajtam. Amikor is egy kurucos mondatot hallottam egy hölgy versenyző szájából, aki a hasadékba betuszkolt bóját megtalálta. Ha így indul ez az OB, mi lesz itt! Rendeztem a gondolataimat, és jó iramot diktálva behoztam a hátrányt. Vagyis ez volt a terv. Jöttek a pontok, kis bizonytalanságokkal, de nem hibáztam. Voltak kőmezős területek, melyek a futógyorsaságomat lassították, - vagyis nem mertem gyorsabb tempót diktálni - pedig tényleg tudtam volna. Ha valaki be van tojva, ne rohangáljon kőmezőkön, vagy ha igen, jól elverik. A végén 7. lettem, ami a várakozásomat ugyan elérte, mert gondoltam 10-ben lenne jó végezni, de kis keserűség azért maradt bennem, bátrabban kellett volna.

A többiek:

Szieberth Péter 2. F55   Jánosi Timea 4. N14
Nagy György 9. F60   Töttö Sára 21. N14
Kürti István 13. F60   Vass Laura 27. N14
Németh Ferenc 22. F60   Moldován Csenge 23. N16
Mátyás Ildikó 3. N55   Jánosi Viktor 24. F14
Radics Anna 7. N55   Serbán Áron 38. F14
Mező Éva 6. N65   Kóger Gyula 7. F65
Notheisz Vince 26. Nyílt   Tóth Marriann 10. N50


Mivel mindenki megtette a kötelességét , kellett az energia, és a szállás közelében vendéglátó egység közel-távol nem volt, maradt a főzés. Az alapanyagokat sikerült Szögliget mindkét boltjából beszerezni. A menü: tészta, valamiféle feltéttel, amit a falusi két boltból sikerült beszereznem, és sparhelten sült kolbászkák.

Németh Ferit be kellett vinni a miskolci kórházba, mivel úgy gondolta négykézláb jobban megy a sziklák között. Csak hát a tenyerén nem volt stoplis, orvos kellett, hogy a tenyérlapon a nyílást összestoppolja. Mező Éva és Pista szállították oda és vissza, és már a vacsora végére meg is érkeztek. Birtokba vettük a konyhát Nusi, és Ildi dolgoztak serényen,

Kürti Pista rakta a tüzet, kolbászok sercegtek a tűzön, gőzölgött a tészta is, a szósz is összeállt, valamiféle szelcepusztai vendégmarasztaló fogássá. Megterítettünk az ebédlőben, az egyik nagyasztalon, míg a másikon a Göcseji barátaink falatoztak. Mindeközben a csapatok nevezésének leadása állított nagy feladatot elénk, lévén nem volt térerő, és a net is akadozott. De a távolból Ambrus Sanyi segített, - úgy hallottam, koncerten volt - de tud Ő kétfelé is figyelni, - köszönet neki. Megvolt a csapat nevezés, és egy kis beszélgetés is kerekedett. Már a növendékek Péter parancsára elfoglalták az emeletes ágyak felső szintjeit, és mikor lepihentem, csak a mély álom hangjai hallatszottak.


A pontbegyűjtőt nagyon szeretem, mert itt van minden. Valakitől olvastam:" a csapatsport azért jó, mert mindig lehet hibáztatni valakit". Nem csak futás, és tájékozódás, kell jó elosztás, és nagy koncentráció, hogy tényleg begyűjtsünk minden elosztandó pontot, és a sorrend is rendben legyen. Ezzel álmodtam. Reggel csak pár fok, de pluszban, és napsütés. Elhagytuk a szállást, még ide vissza kellene jönni, mondogattam, és a társaim is így gondolták.

A szelcepusztai fennsíkról átautóztunk a Pontbegyűjtő Csapat OB versenyközpontjába, ami kissé távolabb volt a Szalamandra háztól, de a terep ugyanaz, csak északi irányban. 2 külön parkoló, kis séta, és egy nagyon látványos tisztás. Letelepedtünk a befutó ponttól vagy 20 m-re, és a csapatok elkezdték a felkészülést. Jó volt látni, hogy a részvevők ugyanolyan szerelésben, lehetőleg együtt, egyszerre lépve, bemelegítve kifutottak a 450 m re lévő rajtba.
A csapatom: Szieberth Péter, Kürti Pista és jómagam. Szólítottak, beálltunk, és osztottunk.

Én még összekötöttem a pontjaimat, és már Péter és Pista megiramodtak az 1-es felé. Megfogtuk, és akkor elváltak útjaink. A vége felé egy közös ponton összejöttünk, és akkor már éreztem, jól elosztottuk. Az utolsót majdnem együtt fogtam Pistával, és Péter is megérkezett fél percen belül. Egy kis izgalom: meg lesz minden? Meglett, jó idővel, annyira, hogy közel 7 percet vertünk a 2-ra.


Eredmények:

N14   3. Jánosi Tímea   Töttő Sára   Vas Laura
F14   10. Viktor   Serbán Áron   Notheisz Vince
N165   1. Mátyás Ildikó   Radics Anna   Tóth Mariann
F185   1. Szieberth Péter   Kürti istván   Kóger Gyula
F185   8. Fluck István   Németh Ferenc   Nagy György

 

  pocs1   pocs2

 

képek: Máthé István


Megvártuk az eredményhirdetést, jól kitapsoltuk magunkat, és elindultunk a közel 500 km-es hazaútnak. A főváros határában a tiszta égbolt átváltott borongósra, majd esősre. Ilyen szerencsénk volt. A hosszú út alatt végiggondoltam a 2 napot, jó terepek és térkép, átgondolt pályák,jó kis szállás, és jó kis csapat.


Egy nagy futó mondta:
Nem is igazán a futást szeretem, sokkal inkább a futás utáni állapotot. Olyan, mint amikor az ember a falba veri a fejét: annyira jó érzés abbahagyni!


Jó kis kaland volt!     Kóger Gyula