Állandó versenyeink

meteorgombkicsi2

 

kerteszgombkicsi2

 

Versenynaptár

loader

1

Bejelentkezés

"Testvéreink"

MTFSZ emblema    poeu logo    pvsk logo   logoidezojellel2

 

Normáltávú OB és Egyesületi váltó OB. 2017

Normáltávú OB és Egyesületi váltó OB. 2017.
avagy miért éppen mi ?


Készültem, és az ezt megelőző éjszakán vad gondolatok keringtek a fejemben. Az ember hát nem a legjobb futó, az biztos, akár rövidtávon, akár hosszú távú versenyben mérné össze erejét. Gepárd már rég befejezte volna a reggelijét, mire oda érek, a farkas pedig akár 80 kilométeren keresztül is üldözi az ételt, közben nem nézi a térképet, hol is van pohár. Aztán az ember repülni sem tud, ugyan az elmúlt pár száz évben mindenféléket alkotott, hogy ezt a közeget is meghódítsa. De hol vagyunk attól, mint a kis goda; eszeget egy kicsit, majd 1 nap alatt leteker 11000 km-t és nem kell neki 4 kilométer betonkifutó, és pár tonna kerozin sem. Az úszással sem állunk valami jól, mert hát mit gondol egy delfin, ha meglát minket, mint búvárt, esetlenül mozgunk a vízben, meg még buborékokat is eregetünk. Hát verejtékezve ébredtem. De hisz tájfutó vagyok, nem a gepárddal kell versenyeznem, az ellenfeleim sem tudnak repülni és remélem a homoktengerben úszni sem kell. De akkor is foglakoztat a kérdés miért éppen mi maradtunk fenn. Hát a válasz egyszerű, talán az eszünk miatt, és ez éltet. Ésszel inkább, s nem lábbal oldom meg a feladatomat. A cél: az első tízben lenni, és lehetőleg hibátlanul futni.

2017 oneb kicsi


Elindult hát a PVM csapata az év utolsó bajnokságára Tázlártól délre elterülő homokdűnés területre, a kukoricahegyre. A karanténok sokaságában nehéz volt eligazodni, de szerencsére a hangos tájékoztatás világosan megmondta mikor hol kell tartózkodnom. De hogy mi késztette a rendezőket erre, nem tudom. El sem tudom képzelni, mit mondtam volna csapattársaimnak, erről a terepről befutva... talán az 54-es pontnál az ötödik homokbucka mögött a második tuja déli tövében a bója, vigyázz. Nem viccelek, mert ez komoly dolog, és a humorban nem ismerek tréfát (talán Karinty ?) ha ez kellett a rendezői lelkiismeret nyugalmának akkor legyen.

Nagyon későn indultam, 166. percben, már lassan bontották a rajtot. Repülőrajt és uccu neki. Éreztem, hogy az első pont ott van a semmiben, iránymenet és pontosan. Meglett, és jött a nagy átmenet, közel igyekeztem a piros vonalhoz, mert még rémlett valami régről, két pont közt a legrövidebb.. . Meglett a kettes is. Ráhangolódtam a 7500-as léptékre, jól olvasható domborzatra. Nem volt hiba, de éreztem, hogy a végére kiszippantotta a homok a tartalékaimat. A célkapu aztán meghozta a megnyugvást. Vége.

54 perc, nem tudtam mire elég, de azt éreztem nem lehet rossz. A táv utolsó harmadában 3 percet tudok a fáradtságra fogni. Így is lett, 4 percet kaptam a győztestől és lettem 10. Sűrű volt a mezőny. Jó ötlet volt, hogy a befutó mellett állították fel a büfésátrat, és így a roppant nagy adag és finom marhapörkölt fogyasztása közben néztem az elemekkel küzdő sporttársaimat.

Eredményeink:

N 50 Lovas Ági 2.

F 50 Szieberth Péter 3.

F 65 Tóth Jenő 3.

 

 

 

A Pécsiek eredményei: F 16 Szuromi Áron 3. F 18 Kovács Barnabás 3. F 20 Szuromi Mátyás 2.
F 21 E Baumholczer Máté 1. F 75 Varga Gyuri 1. N 18 Szuromi Hanga 2. N 20 Viniczai Csenge 1.
N 21 E Szuromi Luca 1. N 40 Bótor Barbara 2. N 45 Viniczainé Kovács Ildi 1.


A 16 fős PVM-es csapat megszállta a kiskunmajsai Campinghotel faházas egységét 1- től 8 -ig. Belakva a kissé fényét vesztett lakrészeket, megmártóztunk a majsai bűzösben. A termálvíz kihozta a fáradságot az izmokból. Farkaséhesen átsétáltunk a Lópofa étterembe, és ki-ki vérmérséklete szerint rendelt. Én ragadozó lévén rendeltem, de akik egész nap zellerszárat rágicsáltak, azok csak zöldeket ettek, és ez a futásukon is meglátszott. Sok van a zeller mágikus erejében, de lehet valami, amiről még nem tudok? Jóllakottan beájultam a 7- es faház ágyába, és a másnapi váltó körül járt az agyam.

Tömegrajttal indult Jenő és Feri, mivel ebben a kategóriában két váltóval voltunk jelen. Az átfutó ponton 3.-nak érkezett Feri nagyon jól teljesítve, és Jenő is megérkezett kisvártatva 10.nek. Elindulván, alig haladtak a lábaim a mély homokban és érezhetően csökkent az energiaszintem. Az egyesre egy kis hiba, de utána semmi, kerülgettem az előttem indulókat, végül 5.-nek sikerült a váltóbotot Pistának átadni.

A másik váltó Fluck Pista küzdésével jól teljesített. Náluk Gyuri futott, és nagyon közel adták át a váltást Péternek, csak pár perccel a mi váltónk után. És jött a nagy futás Péter, akit lehetett beelőzött és lettek 7.ek, mi a 11. helyen zártunk. Elfogytunk, azt hiszem ez nem volt a legsikeresebb versenyünk. A cél elég csendes volt, a hangszórókból nem jöttek a hírek, és az eredményközlés is értelmezhetetlen volt.

De azt láttam, hogy a célsátorban nagyot küzdenek a rendezők, köztük Ambrus Sanyi és fia, és az egész csapat. Mindenki érezte ezt, és nem volt elégedetlenség.

2017 egyesulezi valto kicsi

 

Eredményeink:

7. Németh Feri, Fluck Pista, Gajdos Gyuri, Szieberth Peti.
11. Tóth Jenő, Kóger Gyula, Kürti Pista, Herendi Csaba.
Női váltónk 11. Tóth Mariann, Mátyás Ildi, Lovas Ági.


A további Pécsi eredmények sem az elvártak, talán sok volt ez a két hétvége, 2 harmadik hely a PVSK futóinak.
Elindultunk hazafelé, magunk mögött hagytuk a kukorica hegyet. Én nem találkoztam vele, sem hegyet, sem kukoricát nem láttam, hacsaknem még a lábán. Illene valami jópofát, valami összegzést írnom, de most tényleg semmi nem jut eszembe, lehet, hogy ez még várat magára.
Ülepedjen.


Szigorúan szubjektív: Kóger Gyula