Állandó versenyeink

meteorgombkicsi2

 

kerteszgombkicsi2

 

ejszakai logo

Bejelentkezés

"Testvéreink"

MTFSZ emblema    poeu logo    pvsk logo   logoidezojellel2

 

Normáltávú OB és Egyesületi váltó OB. 2017

Normáltávú OB és Egyesületi váltó OB. 2017.
avagy miért éppen mi ?


Készültem, és az ezt megelőző éjszakán vad gondolatok keringtek a fejemben. Az ember hát nem a legjobb futó, az biztos, akár rövidtávon, akár hosszú távú versenyben mérné össze erejét. Gepárd már rég befejezte volna a reggelijét, mire oda érek, a farkas pedig akár 80 kilométeren keresztül is üldözi az ételt, közben nem nézi a térképet, hol is van pohár. Aztán az ember repülni sem tud, ugyan az elmúlt pár száz évben mindenféléket alkotott, hogy ezt a közeget is meghódítsa. De hol vagyunk attól, mint a kis goda; eszeget egy kicsit, majd 1 nap alatt leteker 11000 km-t és nem kell neki 4 kilométer betonkifutó, és pár tonna kerozin sem. Az úszással sem állunk valami jól, mert hát mit gondol egy delfin, ha meglát minket, mint búvárt, esetlenül mozgunk a vízben, meg még buborékokat is eregetünk. Hát verejtékezve ébredtem. De hisz tájfutó vagyok, nem a gepárddal kell versenyeznem, az ellenfeleim sem tudnak repülni és remélem a homoktengerben úszni sem kell. De akkor is foglakoztat a kérdés miért éppen mi maradtunk fenn. Hát a válasz egyszerű, talán az eszünk miatt, és ez éltet. Ésszel inkább, s nem lábbal oldom meg a feladatomat. A cél: az első tízben lenni, és lehetőleg hibátlanul futni.

2017 oneb kicsi


Elindult hát a PVM csapata az év utolsó bajnokságára Tázlártól délre elterülő homokdűnés területre, a kukoricahegyre. A karanténok sokaságában nehéz volt eligazodni, de szerencsére a hangos tájékoztatás világosan megmondta mikor hol kell tartózkodnom. De hogy mi késztette a rendezőket erre, nem tudom. El sem tudom képzelni, mit mondtam volna csapattársaimnak, erről a terepről befutva... talán az 54-es pontnál az ötödik homokbucka mögött a második tuja déli tövében a bója, vigyázz. Nem viccelek, mert ez komoly dolog, és a humorban nem ismerek tréfát (talán Karinty ?) ha ez kellett a rendezői lelkiismeret nyugalmának akkor legyen.

Nagyon későn indultam, 166. percben, már lassan bontották a rajtot. Repülőrajt és uccu neki. Éreztem, hogy az első pont ott van a semmiben, iránymenet és pontosan. Meglett, és jött a nagy átmenet, közel igyekeztem a piros vonalhoz, mert még rémlett valami régről, két pont közt a legrövidebb.. . Meglett a kettes is. Ráhangolódtam a 7500-as léptékre, jól olvasható domborzatra. Nem volt hiba, de éreztem, hogy a végére kiszippantotta a homok a tartalékaimat. A célkapu aztán meghozta a megnyugvást. Vége.

54 perc, nem tudtam mire elég, de azt éreztem nem lehet rossz. A táv utolsó harmadában 3 percet tudok a fáradtságra fogni. Így is lett, 4 percet kaptam a győztestől és lettem 10. Sűrű volt a mezőny. Jó ötlet volt, hogy a befutó mellett állították fel a büfésátrat, és így a roppant nagy adag és finom marhapörkölt fogyasztása közben néztem az elemekkel küzdő sporttársaimat.

Eredményeink:

N 50 Lovas Ági 2.

F 50 Szieberth Péter 3.

F 65 Tóth Jenő 3.

 

 

 

A Pécsiek eredményei: F 16 Szuromi Áron 3. F 18 Kovács Barnabás 3. F 20 Szuromi Mátyás 2.
F 21 E Baumholczer Máté 1. F 75 Varga Gyuri 1. N 18 Szuromi Hanga 2. N 20 Viniczai Csenge 1.
N 21 E Szuromi Luca 1. N 40 Bótor Barbara 2. N 45 Viniczainé Kovács Ildi 1.


A 16 fős PVM-es csapat megszállta a kiskunmajsai Campinghotel faházas egységét 1- től 8 -ig. Belakva a kissé fényét vesztett lakrészeket, megmártóztunk a majsai bűzösben. A termálvíz kihozta a fáradságot az izmokból. Farkaséhesen átsétáltunk a Lópofa étterembe, és ki-ki vérmérséklete szerint rendelt. Én ragadozó lévén rendeltem, de akik egész nap zellerszárat rágicsáltak, azok csak zöldeket ettek, és ez a futásukon is meglátszott. Sok van a zeller mágikus erejében, de lehet valami, amiről még nem tudok? Jóllakottan beájultam a 7- es faház ágyába, és a másnapi váltó körül járt az agyam.

Tömegrajttal indult Jenő és Feri, mivel ebben a kategóriában két váltóval voltunk jelen. Az átfutó ponton 3.-nak érkezett Feri nagyon jól teljesítve, és Jenő is megérkezett kisvártatva 10.nek. Elindulván, alig haladtak a lábaim a mély homokban és érezhetően csökkent az energiaszintem. Az egyesre egy kis hiba, de utána semmi, kerülgettem az előttem indulókat, végül 5.-nek sikerült a váltóbotot Pistának átadni.

A másik váltó Fluck Pista küzdésével jól teljesített. Náluk Gyuri futott, és nagyon közel adták át a váltást Péternek, csak pár perccel a mi váltónk után. És jött a nagy futás Péter, akit lehetett beelőzött és lettek 7.ek, mi a 11. helyen zártunk. Elfogytunk, azt hiszem ez nem volt a legsikeresebb versenyünk. A cél elég csendes volt, a hangszórókból nem jöttek a hírek, és az eredményközlés is értelmezhetetlen volt.

De azt láttam, hogy a célsátorban nagyot küzdenek a rendezők, köztük Ambrus Sanyi és fia, és az egész csapat. Mindenki érezte ezt, és nem volt elégedetlenség.

2017 egyesulezi valto kicsi

 

Eredményeink:

7. Németh Feri, Fluck Pista, Gajdos Gyuri, Szieberth Peti.
11. Tóth Jenő, Kóger Gyula, Kürti Pista, Herendi Csaba.
Női váltónk 11. Tóth Mariann, Mátyás Ildi, Lovas Ági.


A további Pécsi eredmények sem az elvártak, talán sok volt ez a két hétvége, 2 harmadik hely a PVSK futóinak.
Elindultunk hazafelé, magunk mögött hagytuk a kukorica hegyet. Én nem találkoztam vele, sem hegyet, sem kukoricát nem láttam, hacsaknem még a lábán. Illene valami jópofát, valami összegzést írnom, de most tényleg semmi nem jut eszembe, lehet, hogy ez még várat magára.
Ülepedjen.


Szigorúan szubjektív: Kóger Gyula