Állandó versenyeink

meteorgombkicsi2

 

kerteszgombkicsi2

 

Versenynaptár

loader

1

Bejelentkezés

"Testvéreink"

MTFSZ emblema    poeu logo    pvsk logo   logoidezojellel2

 

OCSB és a Pontbegyűjtő 2017 Szárliget

Kun Pista és a lecsóparti.


Figyelve az információs sztrádát, sok nevezéssel hívogatott a Spari, a Vértes egy kellemes zugába, ide gyertek, ne a Budapest Maratonra, szóltak a szirének, és én hittem nekik. Közel 250 csapat nevezett, és még a nyíltakat nem is számoltam, ők is lehettek vagy 150-en. Mi, akik a Meteort képviseltük, egy lánycsapat és három fiúcsapat, akik meg nem fértek a csapatba, ők a nyílt kategóriákat gazdagították.
Szombaton reggel felbőgtek a motorok, és végigsüvítettünk az M6M1 autópályán, letérve Szárligetnél, egy 8 km-es erdei útra melyen aztán elértük a verseny helyszínét. Flott parkoltatás, látványos völgy, benne minden, ami kell, büfé, benne, ami szem szájnak ingere. No, azért a Michelin csillagra nem törekedett - de nekem azért ízlett a leves. A szarvasburger sem volt a megszokott kínálat.
A terep tipikus vértesi, változó futhatósággal, a szintek adagolva, ligetes részekkel megspékelve. Jó kis technikás terep, nekem való. Két héttel ezelőtt a Kalocsa kupán indultam mind a két nap, és a hév túlfűtött, kicsit meghúzódott a combizmon, de hát, ha fáj, akkor biztos, hogy élsz. Ezzel a tudattal és félelemmel vágtam neki. A csapat: Kürti Pista 1-es pálya Tóth Jenő 2-es pálya jómagam 3-as pálya. Null idő 11:00, rajtidő 28 perc. Repülőrajt. És én leszegtem a fejem és nekiugrottam a hegynek. Semmi fájdalom, megy ez. Jöttek a pontok szépen, igaz nem volt a nyírt gyep, ritka tölgyerdő, csak bedőlt tuskók, ágak- bogak mindenfelé. Lassan lehetett haladni. Elértem egy ligetes részhez s hirtelen elfogott a tanácstalanság. Eszembe jutott a tanács, amit még katonakoromban kaptam, ha nem tudod mit csinálj és tanácstalan vagy, menj sietve, és vágj gondterhelt arcot. Így tettem, és belebotlottam valamibe, és ez a 69-es pont volt. Jó volt az irány. Ezt követően nem volt hibám, és kaptam a győztestől 2 percet, amivel el tudok számolni. A csapattársaim, vagy nem voltak katonák, vagy nem kaptak jó tanácsot, kis hibával végig küzdették. A csapat 4. lett. Pontszerzők lettünk. A késői nyár napsugarai rásütöttek a dobogóra, és a lányaink 2. helye kifejezetten fényesen csillogott.

 

                    2017 Ocsb Pocs05kicsi       2017 Ocsb Pocs06.kicsi


Felszedtük a sátorfánkat, és elfoglaltuk a szállásunkat a Kun Pista vendégházban. Ami jó az jó, és még szép is. A nagy közös helységben a lecsófőzés előkészületei megtörténtek, egy brigád pucolta szeletelte a paprikát, hagymát, paradicsomot, Gyuri kavarta a hatalmas fazekat, rotyogott a benne való. A lányok csak nézték, mert fiaink kímélték őket. A győztesek megérdemlik. Az étel, és a hangulat kiváló lett, de mindenkiben nyomot hagyott a vértesi hullámvasút, és kivétel nélkül mindenki időben magára húzta a dunnát. Nagyon jól aludtam.
Másnap reggel már a kakasszóra ébredtünk, és a reggeli után a már bejáródott szárligeti rétre kiérkezve, mintha a nap még egy kicsit ráerősített volna, vagy 24 fokra feltolta a hőmérő higanyszálát.


Pontbegyűjtő, amit szeretek. A csapatunk Jenő, Pista és én. Ők, mintha erőltették volna a nyugalmat, de a felszín alatt indulatok feszítették a melleket. Eljött a pillanat, beléptünk a kordonba, és megkaptuk a térképet majd leültünk az asztalhoz. 23 pontot kellet szétosztanunk. Megtettük, és még vagy kétszer összeolvastuk. Volt benne hiba, de szerencsére kiugrott. Én úgy csinálom, hogy a kötelező és a kiosztott pontokat összekötöm, pályát csinálok, így nincs hiba lehetőség. Elindultam, és magányomban arra gondoltam, ha nem hibázok, talán közel egyszerre kell beérkeznünk. A pálya felénél utolértem Balla Sanyit, akik 18 perccel indultak előttünk, nem is értettem, ez hogy lehet, de valami nagy zavartságot láttam rajta. Befutottam és azt láttam, hogy két csapattársam már a célban vár, de nem sokkal előttem érkezhettek. Pista 48, Jenő 54 én 55 perccel. Hát eddig ez nyerő. De hát még van kint vagy 6 csapat. Minden jó, ha jó a vége. Nem lett jobb nálunk. Mindenki nagyon boldog volt, főleg Jenő, és ki is mutatta. A többi csapatunk sajnos hibázott, de az igazat megvallva, nem egy könnyű műfaj ez, majd jövőre. nem kell elkeseredni.

 

Képek: NagyBalázs, Máté István


Elindultunk és az M6 autópálya a béke szigete. A többiek szunyókáltak, én pedig visszapörgettem a 2. napot. Megállapítottam, hogy egy egész kiváló rendezésű, összeszedett rendezőgárdájú versenyben volt részünk, jó térképpel, és még a pályákról sem tudnék rosszat mondani. A szállás nagyon jó volt, mint mindig, és a csapat egységes, talán először ebben az idényben.


Kóger Gyula