Állandó versenyeink

meteorgombkicsi2

 

kerteszgombkicsi2

 

Bejelentkezés

"Testvéreink"

MTFSZ emblema    poeu logo    pvsk logo   logoidezojellel2

 

Gyöngyös - Mátrafüred

                                                                                     avagy a városi vágta


ROB és ROVB 2016

Valami megmozdult szeretett szakosztályunk tagjaiban, mivel elég népes mezőny jelentkezett a versenyen való részvételre. Volt is szervezkedés szállás és utazás terén. Volt, aki szervezte, volt, aki elolvasta, és olyan is, aki nem, és volt olyan is, aki félreértette, és olyan is, aki úgy érezte, hogy kihagyták, pedig benne volt. Volt, aki úgy érezte, hogy drága, de mégiscsak legyünk együtt, és olyan is, akinek más miatt nem volt jó. Én csak figyeltem és jókat kuncogtam (magamban) - hát ez a nagy magyar valóság a mi kis szeretett egyesületünknél.
Én így kedvellek benneteket, így olaszosan, nagy hanggal, széles mozdulatokkal.
És a végén mégiscsak jó lett. Hogyan is?
Amint megjelent az értesítő, rögtön a levelező lista aktív tagjai, klaviatúrát ragadtak. A lényegi kifogás:
A két futam között milyen dolog, hogy az időt egy iskola udvarán kell múlatnunk, pedig lehetne másutt is, mondjuk sörözgetni, például aki szereti.(Luji papa). Majd a második magas labda- a váltó távok verték ki a biztosítékot. Én is úgy éreztem, ez rendezői vérszívás, vagy egy ízetlen tréfa. Volt bennem kérdőjel- jó helyre jöttem? 4.6 km egy váltóra? Igaz nem légvonaltáv, hanem optimális útvonalválasztás esetére. De ha már beöltözünk, bemelegítünk, nyújtunk úgy ahogy kell, nehogy már egy 1.2 km-es pályáért utazzunk órákat és koszoljuk össze a nem éppen olcsó PVM-es szerelésünket.
És mivel a selejtező null ideje 9:00 volt , csak az lehetett a megoldás,hogy már pénteken délután útnak indulunk. Tele kocsi, tele busz, ahogyan a zöldekhez illik. Mi, a családom, az apraja, lejelentkeztünk Gyöngyösön, majd irány Parádsasvár, és a szállás elfoglalása. És végül megérkezett a nagyja is, úgy 10 óra körül kilencen, így birtokba vettük a panziót, mely csak a miénk volt erre a két és fél napra. Zoliék, és Péterék máshol szálltak meg.

 

Első nap


Szombaton már reggel 7-kor reggeliztünk, hogy elérjük a rajtunkat Gyöngyös belvárosában. A parkolást problémának éreztük, de minden megoldódott végül, még parkolási díjat sem kellett fizetnünk. Túlbonyolították a karantén ügyet is, mintha a verseny ezen bukott volna el, de hát Ők tudják.
Végül is beöltöztünk, bemelegítettünk, nyújtottunk, úgy ahogy kell, mindenki lelkiismeretesen. Én 68 percre indultam. Ez is kissé körülményesen, elő rajt, majd a tényleges. Végre megfújták a dudát, és felvettem a tempót. Úgy terveztem, hogy egy közepes futással, semmi hibával, kis fáradsággal a döntőbe küzdöm magam. A versenyről semmi rosszat nem tudok elmondani, 6-dik lettem, és egészen egyszerűnek tűnt. A többiekről sem. A családom két másik tagja női elitben és férfi elitben megállták a helyüket, igaz Sára kihagyott 3 pontot, de tapasztalansága volt az igazi ok, egy 3 pontos hurok volt a pályájában, és ezt nem tudta lekövetni. Most már elmondhatom sokkal rosszabbra számítottam: Ákos hibátlanul teljesített, és C döntős lett. (eredmény).
Elmúlattuk az időt, a célban, a rendezői kajasátorban kiváló ételek között válogathattunk, de ami a legjobb volt, az a fagyizó. Akkora lapáttal kent fel a cukrász egy tölcsérre egy adagot - 180 Ft-ért - hogy öröm volt nézni. Szücs Gyuri ezt nem tudta, ő 3 adagot kért. Akkora lett az építmény, hogy hol a melle, hol a homloka teteje lett pisztáciás. Aztán elérkezett a szokásos karantén ideje, és bementünk önként. Én a mezőny utolsó harmadában kaptam startidőt. Bemelegítés, és irány az első pont. Ez egy teljesen más jellegű terep volt, mint a délelőtti, kis udvarok, alig észrevehető átjárók, és igencsak nagy forgalom. A sarkoknál nagyon kellett vigyázni, mert az örült tájfutó milyen? Fut, mint a veszedelem, és még fel sem néz, mert hát a térképet is kell figyelni. A 12-es pontig azt hiszem nagyon jól ment és akkor történt valami, amit ma sem értek. Teljes leblokkolás, egy 40 másodperces átmenet, több mint 5 percre sikeredett. Mint madártoll a kavargó szélviharban, céltalanul bolyongtam kapualjak között. Hát ez teljes rövidzárlat. 23. hely. Ember (akarom mondani tájfutó) tervez, Isten végez. Nem tudom az okát, vagy talán nem is akarom megtudni. Az eredményekről most nem írok, mert Bandi ezt nagyon szépen megírta, Gratulálok a helyezetteknek, és mindenkinek, aki teljesített, és egy kicsit szégyellem magam, még magam előtt is.

A pálya:

    ROB Térkép 2 001       ROB Térkép 3 001

És ahogy lenni szokott, este közös vacsora, de nem is akárhol, és nem is akármilyen körülmények között. Mátrafüred, Palóc étterem. Én mivel elég csehül éreztem magam, ettem egy palóc levest, majd egy Csehek eledele nevű ételt. Mennyei volt. A díjazottunkat, Mátyás Ildit megünnepeltük, és a születésnapos Áginak elénekeltük a Happy birthday-t. És itt még nem volt vége a mulatozásnak, mikor a szállásra értünk várt bennünket a szülinapi torta, és körte pálinka. Hát így lett kerete a napnak. Torta és pálinka mellé került még ez az, az asztalra, és egy jó kis beszélgetés keretében elpusztítottunk mindent.


Második nap.


Mátrafüred árnyas parkja sokkal kellemesebb volt, mint Gyöngyös forró kövezete. Már előző este az étteremben megvoltak a váltók, és a sorrendek. Az már egy hagyomány az OB-k történetében, hogy csúsztatott tömegrajtokkal próbálják a terep terheltségét csökkenteni, és a nézettségi rátát növelni, szerintem eredménytelenül. A park szenzációs volt, de ami mögötte, az erdő, az szégyenteljes, a sok szemét, és hulladék, elszomorító. Az is feltűnt, hogy túlbonyolított volt a váltás, az átfutó pont, a tömegrajt.
Az utóbbi abban a folyosóban indult, ahol a befutás történt, hát hogy nem volt baleset az csak a szerencsénknek köszönhető. Jól éreztem magam a pályán, csak sok volt a csiki- csuki, jöttek is szembe a versenyzők legalább 4 alkalommal. Végül egy jó futás kerekedett ki, és az eredményekről, mint ahogy már írtam Bandi szépen beszámolt.

A Pálya:

ROB Térkép 1 001
Ui. és amiért végül jó lett, a verseny, hogy sokan voltunk, hajtottunk magunkért is meg egymásért is, főleg a PVM sikeréért. Eredményesnek is értékelem, mert bizony nagy volt a mezőny, nem volt egyszerű a dobogóra jutni.


Írogatás: Kóger Gyula
Rendezgetés: Kühn Edit